MEGHÍVÓ
Tavaly június 2-án Békásmegyeren azt ígértük, idén is rendezünk vallásközi ünnepet. Istennek hála, sikerül tartani a szavunkat.
Találkozunk június 9-én, vasárnap du. 3-kor, a 8. kerületi Horánszky u. 18 alatt található Szent Ignác Szakkollégium Párbeszéd termében, az épület 4. emeletén.
Balogh Judit és Kamarás István

Andy Puddicombe: Csak 10 tudatos perc az egész!

Mikor fordult elő utoljára, hogy 10 teljes percen át a világon semmit sem csinált? Nem SMS-ezett, nem beszélgetett, sőt, még csak nem is gondolkodott. Andy Puddicombe, a tudatosság szakértője, a semmittevés átformáló erejéről beszél: Frissítse fel elméjét napi 10 percre pusztán a tudatosság erejével, megtapasztalva a jelen pillanatát. (Nincs szükség füstölőpálcikákra, és furcsa testhelyzetben sem kell üldögélni.)

Kattints az alábbi linkre!


http://www.ted.com/talks/lang/hu/andy_puddicombe_all_it_takes_is_10_mindful_minutes.html

A muszlimok világa

Kik a vahhábíták?

A muszlimok világa két nagy felekezeti csoportra osztható: síiták és szunniták. A szunnitákon belül négy nagy jogi iskola, arabul madzhab alakult ki a kora középkorban. Ezeket a létrehozójukról nevezték el. Időrendben haladva, zárójelben az irányzatot létrehozó imám, vallási tanító halálozási évével. Abú Hanafí (i.sz. 767) hanafíta; Málik ibn Anász (795) málikíta; as-Sáfi imám (820) sáfíta, Ahmed Ibn Hanbal (855), hanbalíta jogi iskola.

Ibn Hanbal idejére az iszlámot olyan sok külső hatás érte, kulturális, vallási, politikai, etnikai szinten, hogy az imám úgy érezte, az az iszlám ami, a Próféta (Is)  halálával megszületett, majd az iszlám korai éveiben virágzott, veszélyeztetve van. Ezért a tanítását úgy építette fel, hogy az szorosan ragaszkodik a Koránhoz, és a mohamedi hagyományokhoz. Ezért szokták Ahmed ibn Hanbal nevével jelzett iskolát a fundamentalizmus kiindulópontjának tekinteni.

Az iszlám védelme az előbb felsoroltaktól, illetve a muszlimok visszatérítése a hagyományos iszlámhoz vezérelte a XVIII. századi Mohamed ibn Abdul Vahhábot.(1703-1792). Fellépett a szentek kultusza, a szentek sírjánál történő imádkozás, valamint a népi babona ellen. Tanait elfogadta Mohamed Ibn Szaúd, az első szaúdi állam megalapítója, így a szaúdi család és a vahhábizmus összefonódott, a vahhábizmus a szaúdi államvallása lett.

Muszlim nő,és a kendő?

A muszlim nők egyik ismérve a kendő. Az, hogy hány muszlim nő hord kendőt egy adott közösségben, könnyen megszámolható, de nagy valószínűséggel azt már nem kérdezik meg a hölgyektől, hogy önként, saját elhatározásából veszi-e fel a kendőt, vagy valamilyen külső ok (kényszer) befolyásolja.
A kendőket leginkább aszerint lehet csoportosítani, hogy mennyit takarnak el az arcból, a hajból. A kendő viselésével kapcsolatban nagy a káosz az európai közfelfogásban. Gyakran az iráni csadort, vagy az afgán burkát ráhúzzák az egész iszlám világára, holott ez a kettő alapvetően egy-egy meghatározható országhoz kötődik.

Ugyanakkor ha megnézzük az arab, muszlim TV csatornákat, rengeteg nőt látunk kendő nélkül. Tehát nincs egységes álláspont, hogy kell-e vagy nem.

Fundamentalista, s (vagy) iszlámista?

Vajon van-e hasonlóság, és különbség az ortodox zsidó, a konzervatív keresztény, és a fundamentalista muzulmán világfelfogása között?
A fundamentalista muzulmán, a szó értelmezése alapján, az a muszlim, aki ragaszkodik az iszlám fundamentumaihoz, alapjaihoz. De mik ezek? Az iszlám, a tanítása szerint, 5 pilléren áll. Ezek:
- a hitvallás (A muszlim vallja, hogy nincsen más isten, csak az Isten, és Mohamed az Ő Prófétája)
- naponta ötször imádkozik
- megfizeti a szegényadót, a zakátot
- böjtöl Ramadán havában
- életében legalább egyszer elzarándokol Mekkába

A fundamentalista megítélése nem könnyű. Tradicionális iszlám ország Szudán, és Szaúd-Arábia is. Az iszlám szerint próbálják meg irányítani az életet Iránban, és Egyiptomban is.

Az iszlámisták az egész államot az iszlám égisze alatt képzelik el, a fundamentalisták, a szalafisták pedig Medinában, ahol a Próféta 622-632 között élt, egy vallási közösséget látnak. Ez a nagy különbség. Az iszlámisták számára Medina egy állam, a szalafik szemében pedig egy vallási közösség.

Nehéz megválaszolni a kérdést, hogy hol a határ a politika és a vallás között. És van-e? Ha egy mai demokratikus állam, demokratikusan megválasztott elnökének az egyik bizalmas tanácsadója egy egyházi ember, akkor az az állam mennyire világi? Mennyire világi a nyugati értékek, az amerikai demokrácia meghonosítása más országban? Ha ez világi cél, akkor a katonák miért misszióban vannak?

Már megint a terrorizmus?

Napjainkban az iszlámot, és a terrort rendszeresen összekapcsolják. Persze arról nem nagyon cikkeznek, hogy Dél-Amerikában naponta több tucatnyian halnak meg a különböző bandák háborújában, de az európai terrorista szervezetekkel kapcsolatban sem nagyon említik az etnikai, vagy a politikai hovatartozást.
A muszlimok azért terroristák, mert alapvetően a Nyugat nem iszlám államokkal harcol, hanem azok egyes csoportjaival, amelyek lehetnek kormányon, vagy ellenzékben is. És akik ellen a Nyugat küzd, csak diktátorok, vagy terroristák lehetnek. Nemrég az USA még küzdött a tálibok ellen, most már tárgyalni akar velük Katarban.

De sokszor lesz a terrorista a Nyugat szövetséges, és olyankor más máskép ítélik meg. A hivatalos iszlám a terrort mindig is elítélte. Ellenzi az öngyilkos merényleteket, az ártatlanok megölését. De amikor elszabadulnak az indulatok, akkor már a bölcsesség semmit sem ér.

A terroristák azért robbantanak, így nagyobb publicitást kapnak. Egy bombával egy pillanat alatt több embert meg lehet ölni, mint egy puskával. Robbantani egyszerűbb, mint célozni.

KERESZTÉNY-ZSIDÓ IMAÓRA

A 2013. évi Ökumenikus Imahét 7. napján

 

2013. január 27. vasárnap du. 17.00 h.

Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Templom

(Budapest VI., a Nagymező u. és a Király u. sarkán)

 

Megnyitó:

 

Erdő Péter

bíboros, az MKPK elnöke, CCEE elnöke

Schweitzer József

nyugalmazott országos főrabbi

Horváth Zoltán István

esperes-plébános

 

Az imaóra résztvevői:

 

Schweitzer József - nyugalmazott országos főrabbi

Erdő Péter - bíboros, a MKPK elnöke, CCEE elnöke
Bölcskei Gusztáv – református püspök, zsinati elnök

Gáncs Péter - evangélikus elnök-püspök

Papp János - elnök, Magyarországi Baptista Egyház

Csernák István - metodista superintendens

Ócsai Tamás - Unióelnök, Hetednapi Adventista Egyház

Pataky Albert - elnök, Evangéliumi Pünkösdi Közösség

Kalota József - érseki vikárius, Konstantinápolyi patriarchátus

A Végső Óra (a Feltámadás és Ítélet napja) jeleiről

Az arabokat az iszlám kezdeti időszakában foglalkoztatta a Korán túlvilágra és a Végső Órára vonatkozó tanítása, azonban a többség hitetlenkedve fogadta az Ítélet napjának bekövetkezését. A gúny kedvéért persze követelték Mohamed prófétától (Allah dicsérje és üdvözítse) azt, hogy mondja meg, mikor lesz az Utolsó nap, és mikor fog bekövetkezni a feltámadás és a végítélet.

Allah azt mondta: „A hitetlenek azt mondják: Az óra soha nem jön el.  Mondd: De igen. Az Uramra mondom, aki tudja azt,  ami rejtve van, bizony be fog következni. És nem kerüli el az ő figyelmét egy porszemnyi súly sem az egekben, sem a földön. És nincsen ennél sem kisebb, sem nagyobb, ami ne lenne [följegyezve] egy nyilvánvaló könyvben. Megjutalmazza azokat, akik hisznek, és jótetteket cselekszenek. Megbocsátás és nagylelkű gondoskodás lesz az ő osztályrészük. Akik azonban szembeszállnak kinyilatkoztatásunkkal, hogy meghiúsítsák azt, azokat gyötrelmes büntetés várja.” (Korán 34: 3-5).

„Kérdeznek téged (Ó Mohamed) az Óráról (az Ítélet napjáról), [hogy] mikor lesz az elrendelt ideje. Mondd: Csupán Uramnál van arról tudás. Egyedül Ő fedi fel azt a maga idején. Ott súlyosodik az egekben és a Földön. Nem érkezik hozzátok másként, csak váratlanul. Úgy kérdeznek téged, mintha tudnál róla. Mondd: Csupán Allahnál van arról tudás. Ám a legtöbb ember nem tudja” (Korán 7: 187)

„Kérdeznek téged az Óráról: Mikor következik be? Nem vagyok te olyan helyzetben, hogy bármit mondj arról! Az Uradra tartozik annak ideje. Bizony, te csupán egy intő vagy annak, aki féli azt. Azon a napon, amikor meglátják azt, olyan lesz nekik, mintha csak egy estét vagy délelőttöt töltöttek volna [az evilágban]” (Korán 79: 42-46)

Az iszlám vallás tehát nem ad lehetőséget a találgatásokra, hiszen kizárólag Allah tudja azt, hogy mikor jön el a Végső Óra, az Ítélet napja: „Allahnál van az Óra tudása, és Ő bocsátja le a záporesőt, és Ő tudja, mi van az anyaméhekben. És senki sem tudja, hogy mire tesz szert holnap és senki sem tudja, hogy mely földön fog meghalni. Bizony, Allah Mindentudó, mindenről ismerettel bír” (Korán 31: 34)

Ugyanakkor a vallástudósok megkülönböztetnek kisebb és nagyobb jeleket, melyek jelzik a Végső Óra közeledtét. Ezekről tudniuk kell a muszlimoknak, hogy ne feledkezzenek meg az elszámolásról, ami vár rájuk haláluk után.  Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy minden ember számára a saját halálával megkezdődik a túlvilág, azzal hogy lelke elhagyja a testét, és a sírbeli köztes létben várja a feltámadást.

A Végső Óra kisebb jelei azok, amelyek ugyan nem történnek közvetlenül a Végítélet napja előtt, azonban előkészítik és bevezetik a nagyobb jeleket. A témával foglalkozó muszlim tudósok szerint ezek a kisebb jelek az elmúlt századokban és korunkban már be is következtek.

Példák a Végső Óra kisebb jelei közül:

-       A szülőkkel szembeni tiszteletlenség és engedetlenség valamint a hivalkodás és pazarlás elterjedése. Egy alkalommal megkérdezték a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) az Óra jeleiről, ő pedig azt mondta: „(A jelei) hogy a rabszolganő szüli az úrnőjét, és az, hogy láthatod, hogy a mezítelen lábú, ruházatlan birkapásztorok versenyezve építenek magas épületeket” (Muszlim).

-       A megbízhatóság csökkenése és eltűnése. Megkérdezte egy férfi a Prófétától: Mikor lesz a Végső Óra? Azt kérdezte a Próféta tőle: „Mit készítettél elő annak?” És nem válaszolt először. Majd magához hívta ismét a személyt: „Amikor a megszűnik megbízhatóság, akkor várhatod a Végső Órát”.

-       Az emberek ok nélkül ölik egymást. Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Esküszöm arra, akinek a lelkem a kezében van, hogy jönni fog egy nap, amikor nem tudja a gyilkos, hogy miért gyilkolt, és nem tudja az áldozat, hogy miért halt meg” (Muszlim).

-       Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem következik be az Óra, amíg az arabok földje újra legelőföld és folyókkal teli nem lesz” (Muszlim)

A Végső Óra kis jelei után, amelyek az erkölcsi romlás elterjedését is jelentik, következnek a nagy jelek, amelyek jelzik, hogy a Végső Óra bekövetkezése már a küszöbön áll, éppen ezért fel kell készülni, és jót kell cselekedni, mert a végítélet és a feltámadás napja igen közel van. Ezen nagy jelek között számos megrázó természeti katasztrófa, kísértés és megpróbáltatás szerepel, ezért kell követni az Egyenes utat, jótetteket kell cselekedni, és Allahtól kell menedéket kérni, hogy megóvjon minket ezen csapásoktól és kísértésektől. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A [jó] cselekedetekkel előzzetek meg hét dolgot. Vajon mi másra vártok, mint elfeledtető szegénységre, vagy megrontó gazdagságra, vagy tönkretevő betegségre, vagy olyan öregségre, amely elveszi az eszeteket, vagy hirtelen halálra, vagy a Hazugra (al-daddzsál-ra: a hamis messiásra), a legrosszabbra, akire várni lehet, vagy az Órára, és az Óra még keservesebb és keserűbb!” (Al-Tirmidhi)

A nagy jelek között említendő a Mehdi (az Allah által vezetett) eljövetele a végidőkben, aki egy igazságos kormányzó és hadvezér lesz, és egyesíti a muszlimokat, és akinek a neve azonos Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) nevével, és megtölti a földet méltányossággal és igazságossággal – ezt egy hiteles hadísz rögzítette.

A legnagyobb jeleket a következő hadísz tartalmazza, anélkül hogy valódi időrendi sorrendbe állítaná azokat – fejtik ki a vallástudósok. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta az Óráról: „Bizony addig nem következik be, amíg előtte tíz jelet nem láttok. Megemlítette a füstöt [„Figyeld csak meg: azon a napon, amikor az ég nyilvánvaló füsttel jön elő, amely beborítja az embereket. Ez fájdalmas büntetés!” (Korán 44: 10-11)]; a Hazugot [hamis messiást – antikrisztust, aki Isten küldöttének hazudja magát és megtéveszti az embereket]; az állatot [al-dábba: egy nem emberi, beszélő lény, amely belelát az emberekbe]; a Nap nyugatról való felkelését; Jézus Mária fiának eljövetelét [„És Ő (Jézus) bizony jele az Órának, s ne kételkedjetek abban” (Korán 43: 61)”]; Góg és Magóg megjelenését [egy rettenetes erejű nép, amely egy elzárt helyen él], három földcsuszamlást, egy keleten, egy nyugaton és egy az Arab-félszigeten; és az utolsó jel egy tűz, mely Jemen felől jön, és hajtja az embereket az Összegyűjtés helyéhez” (Muszlim)

Jézus (béke legyen vele) lejön az égből, hogy legyőzze a Hazugot, és a Korán szerint kormányozzon és ítélkezzen. Uralkodásának végén, a magasságos Allah szellőt küld a Földre, mely elaltatja a hívőket, így a legnagyobb borzalmaknak a hitetlenek lesznek a tanúi. Ezek a szörnyűségek az utolsó pillanatai annak a hatalmas árrendeződésnek és újra teremtésnek, amely végbe fog menni, mielőtt Allah feltámasztja az embereket a végítéletre.

A jelek után hatalmas földrengések fognak történni, amelyek világunk átalakulásának kezdetét jelentik: „Ne gondold, hogy Allah megszegi az ígéretét, amit a küldötteinek tett. Allah bizony a Hatalmas és Ő a bosszú Ura. Azon a napon, mikor a föld másik földdé változtatik és az egek is. S ők az Egyedüli Hatalmas Allah elé járulnak” (Korán 14: 47-48); „Ó ti, emberek! Féljétek Uratokat, bizony az Óra földrengése rettenetes dolog! Aznap látni fogjátok, minden szoptató nő megfeledkezik arról (a csecsemőről), akit szoptatott, és a terhes nők leteszik terhüket (megszülnek), és az embereket részegnek látod majd, pedig nem is részegek, ám Allah büntetése erőteljes” (Korán 22: 1-2)

„S amikor az ég meghasad, s rózsa lesz, akár a karmazsin”(Korán 55: 38). A magasságos Allah kijelenti ebben az ájában, hogy az ég egyszer csak meg fog hasadni, a csillagok pedig felrobbannak, és olyan lesz a látvány, mintha hatalmas karmazsin színű virág lenne az égen. A modern tudomány pedig bebizonyította, hogy a csillagok felrobbanásánál keletkező fényjelenség leginkább egy rózsához hasonló formát rajzol ki az égen. Az efféle robbanások egyre intenzívebbé fognak válni, mígnem összeomlik a világegyetem.

„Amikor az ég széthasad, és amikor a bolygók lehullnak, és a tengerek felrobbannak, és a sírok fölfordíttatnak, megtudja minden lélek, mit küldött előre és mit hagyott hátra” (Korán 82: 1-5)

„De nem! Az ember folytatni akarja gonosztetteit. Azt kérdi: Mikor lesz a Feltámadás Napja? S amikor a tekintet elvakul, és a Hold sötétségbe borul, és a Nap és a Hold egyesül, azon a napon azt mondja az ember: Merre van a menekvés? De nem! Nincsen menedék! Azon a napon csak az Uradnál van nyugalmas hely. Megtudja az ember azon a napon, hogy mit küldött előre, és mit hagyott hátra. Sőt, az ember tanú lesz önmaga ellen, még ha előhozakodik is a mentségeivel!” (Korán 75: 5-15)

„Azon a napon, amikor összehajtjuk az eget, úgy ahogyan a könyvek lapjai vannak összehajtva.  Ahogy véghezvittük az első teremtést, megismételjük azt. Ígéret ez, amely minket terhel. [Így] cselekszünk.” (Korán, 21: 104).

„És nem mérték fel Allahot az Őt illető rang szerint. És a Föld teljesen az Ő szorításában lesz a Feltámadás napján, és az egek össze lesznek hajtva az Ő jobbjában. Magasztaltassék Ő, felette áll annak, amit [Vele] társítanak! És megfúvatik a kürt, és holtan esik össze mindenki, aki az egekben és mindenki aki a Földön van, kivéve az, akit Allah akar. Aztán megfúvatik másodszor is, és íme! Ők állnak és néznek” (Korán 39: 67-68)

„És amikor megfúvatik a kürt egy fúvással, s a föld és a hegyek fölemeltetnek és egyetlen morzsolással porrá morzsolódnak, azon a napon bekövetkezik a Bekövetkező [Óra], és kettéhasad az ég, és törékeny lesz, és az angyalok a szélein lesznek és azon a napon Urad trónusát nyolcan hordozzák fölöttük. Azon a napon elő lesztek vezetve, és nem marad semmi rejtve rólatok. (Korán 69: 13-18)

         Abdul-Fattah Munif, MME

Mi igaz a karácsonyi történetből?

Jézus születésének bibliai történetét mindenki ismeri – akár keresztény az illető, akár nem. Ugyanakkor kevesen vannak, akik a történetet szó szerint elhiszik, a többség az elbeszélés számos motívumát, vagy teljes egészét mesének tartja.

Jézus történelmi személy, következésképpen biztos, hogy megszületett. A körülményeket azonban közel száz év múltán kezdte el kutatni Máté és Lukács evangélista (ők sem mai módszerekkel), úgyhogy jórészt csak a tényekhez fűződő legendákat volt módjukban rögzíteni. Vizsgáljuk meg tehát, mi az, ami valószínűleg megtörtént, és mi az, ami nem.

A születés történetét legrészletesebben Lukács evangéliumának 2. fejezete beszéli el. Így olvassuk: „ … azokban a napokban Augusztusz császár parancsot adott ki, hogy az egész föld összeirattassék. Ez akkor történt, amikor Szíriában Ciréniusz volt a helytartó.”

Nyilvánvaló, hogy az „egész föld” kifejezés az ókori ember sajátos túlzása, hiszen lovon, szamáron, vagy gyalog közlekedve sokkal nagyobbnak tűnik a környezet, mint amekkora az valójában. Így lett az evangéliumokban a néhány pásztorcsalád által lakott Betlehemből város, a Balatonnál sokkal kisebb Genezáreti tóból tenger, stb.

Ennél figyelemreméltóbb tény, hogy Augusztusz az egész birodalomra érvényes összeírási parancsot sosem adott ki. Az történhetett, hogy néhány, szomszédos tartományba akkreditált helytartó kevésnek találta a befolyt adót, és elhatározta, hogy összeírattatja az adóalanyokat, amit ők a császárra hivatkozva meg is tehettek. Személyi igazolvány és lakcím-nyilvántartás hiányában azonban ez csak úgy volt lehetséges, hogy minden adóköteles ember visszatért családja származási helyére.

Nem túl fontos, de érdekes, hogy mindez mikor történt. Annyi bizonyos mindössze, hogy nem a mi időszámításunk első évében, hanem hat, vagy hét évvel korábban. A Jézus születési évét a 6. században számítgató, jámbor szerzetes ugyanis nem tudta, hogy a zsidó naptár száz évenként betold egy szökőévet, hogy nagyjából pontos tudjon maradni. (Igen, a 6-dik századra a keresztény világ elfelejtette, hogy Jézus és a szülei zsidók voltak.) Máté evangélista azt is megemlíti, hogy a szent család Heródes elől Egyiptomba menekült, ahonnan csak a király halála után tért vissza – Heródes pedig i.e. 4-ben halt meg.

Lukács így folytatja: „Felment tehát József Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, Betlehembe, mivel Dávid családjából származott; hogy összeírják feleségével, Máriával, aki várandós volt.”

A történetnek ez a clue-ja. Józsefnek el kellett mennie Betlehembe, mert férfi volt, vagyis adóalany. A nők azonban nem voltak adóalanyok – így Mária sem. Miért vállalta mégis a hosszú, kényelmetlen és veszélyes utat a terhesség kilencedik hónapjában? Vannak, akik azt mondják, hogy nem is ment sehová. Názáretben szült, és csak később csatlakozott Józsefhez, hogy bemutathassák elsőszülött fiukat a jeruzsálemi templomban.

Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy Mária mégis csak együtt ment Józseffel. Az elbeszélés koherens, túlzások és legendás elemek vannak benne, de ellentmondások nincsenek – Jézus minden valószínűség szerint Betlehemben született meg. No, de miért tesz egy okos zsidó fiatalasszony olyat, aminek emberi logikával nézve semmi értelme nincs? Ha így tesszük fel a kérdést, csak egyetlen válasz lehetséges: tudta, hogy ki lesz a gyereke, és hogy annak hol kell megszületnie.

Nézzük tovább, mit mesélnek Lukács adatközlői. „ … megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és a jászolba fektette, mivel nem volt helyük a vendégfogadó háznál.”

Nos, ez a mondat generálja a legtöbb szószéki sületlenséget karácsony idején. Meg a legtöbb, iszonyú giccses képeslap is erre hajaz.

Az ókori Közel-Keleten úgy építkeztek a családok, hogy a földszinten volt a konyha és az istálló, az emeleten pedig a lakás. (Az istálló padlófűtésként szolgált télvíz idején.) A lakás egyetlen helyiségből állt, szőnyegek és takarók borították, a fal mellett pedig ládaféle bútorok álltak további textíliák tárolására. A családtagok itt aludtak egymás mellett – ágyat, ágyneműt és hálóruhát nem ismerve.

József és Mária tehát megérkeznek Betlehembe. Nyilván ők az utolsók a rokonságból, hiszen ők jöttek legmesszebbről. A „vendégfogadó ház” tehát nem valamiféle szálloda, vagy karavánszeráj – ilyen Betlehemben nyilván nem volt, és nem volt szívtelen tulaj sem, aki kipaterolta őket a decemberi fagyba -, hanem József betlehemi rokonának a háza, amely akkor már dugig volt az összeírás miatt odasereglett rokonokkal, főleg férfiakkal.

A történet szerint a fiatalasszonyra itt jön rá a szülés. Mit lehet ilyenkor csinálni? A betlehemi rokon sürgősen kitakarítja a földszinti istállót, a felesége és a szomszéd asszonyok pedig segédkeznek a szülésnél. József egyedül erre aligha lett volna alkalmas, az apás szülés még nem volt divatban.

Az istálló felajánlása tehát gesztus volt, és nem elutasítás.

Lukács így folytatja: „Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik kint a mezőn tanyáztak, és vigyáztak éjszaka a nyáj mellett.”

Még egy érv a könnyen tisztába tehető istálló mellett. Az állatok és a pásztorok kint voltak a mezőn. Ebből viszont mindössze annyi következik, hogy bármilyen évszak lehetett, csak tél nem. Télen Izrael területén gyakran esik az eső, nem ritka a naponként többszöri felhőszakadás. Ilyen időben pedig sem ember, sem állat nem tartózkodik a mezőn.

A pásztorok tehát valószínűleg egy szép nyári éjszakán tették tiszteletüket a szent családnál.

A napkeleti bölcsek – a magyar hagyomány háromkirályoknak nevezi őket – csak Máté evangéliumában jelennek meg. Azok a történészek, akik szerint az elbeszélés valós elemeket tartalmaz, úgy vélik, hogy Arábiába való csillagászok voltak, akik asztrológiával is foglalkoztak, és arra a következtetésre jutottak, hogy Izraelben egy rendkívüli karrier előtt álló, királyi személyiség született meg. A csillag tehát a számításaikban volt jelen, és nem az égen.

Az ő beszámolójuktól ijedt meg Heródes, aki - mivel nem volt zsidó, a trónra a rómaiak ültették – paranoiásan féltette a hatalmát. Sok történész vélekedik úgy, hogy a betlehemi gyermekgyilkosságok a valóságban nem történtek meg, Heródes kórképébe ugyanakkor beleférnek. Mindenki maga dönti el tehát, hogy tényként kezeli-e Máté evangélista Lukácsétól eltérő tudósításait, vagy sem. A magam részéről hajlamos vagyok hinni bennük.

Olyan képeslapot viszont nem küldök senkinek karácsonyi üdvözlet gyanánt, amelyen egy, a semmi közepén álló istálló látható, benne a világító szent családdal, előtte pedig egy behavazott fenyőfa bólogat.

Maitréja

    A buddhisták minden évben karácsony környékén tartják Maitréja ünnepét. Ez az ünnep, ill Maitreja alakja a legtöbb buddhista országban ismert és elterjedt. Kínában pl.: egy nagy-hasú, bárgyú tekintetű figuraként ábrázolják és Milefo-nak, Nagy Pocakú Buddhának, vagy Nevető Buddhának hívják. Azért olyan népszerű a különböző buddhista országokban, mert az ő alakjához nagyon sok jókívánság fűződik. Babonából rendszeresen szokták simogatni a hasát ill. a fejét. Úgy tartják, hogy ő az eljövendő Buddha, egész pontosan a szeretet, az intellektuális belátáson alapuló szeretet Buddhája, aki szeretetet és boldogságot, valamint egy új korszakot hoz az embereknek. Ez az új korszak értelmezhető úgy, hogy Kínában pl. a gyermekáldást tőle várják (ábrázolásában gyermekek veszik körül). Általában a család, a családi szeretet, a családi összetartozásnak, a család örömének is a szimbóluma, jelképe, illetve a derűs életvitel szimbóluma is Maitreja Buddha. A bárgyú arc a bölcsesség szimbóluma, a buta mosoly egy nagyon magas-szintű, felsőbb bölcsességet takar, a nagy hasa pedig a jólétet és a gazdagságot szimbolizálja.

    A korai páli nyelvű szövegek hat Buddhát említenek meg, akik a történelmi Buddha előtt éltek és egyet, aki az eljövendő kor Buddhája lesz. Ő Maitréja. A théraváda buddhizmus úgy tanítja, hogy korszakonként csak egy Buddha létezik, és a mi korszakunk Buddhája az a történelmi Buddha, aki Sziddhártha Gautama néven (páli nyelven: Sziddhattha Gótama) az i.e. 6. században  született. 

    Maitréja egy bódhiszattva, aki majd megjelenik a Földön, eléri a teljes megvilágosodást, és a tiszta Tant fogja tanítani. Az iratok szerint Maitréja lesz a történelmi Buddha utódja. Ez a jóslat minden buddhista irányzat kanonikus szövegében megtalálható, és a legtöbb buddhista elfogadja ezt a kijelentést erről az eseményről, ami akkor fog majd bekövetkezni, amikor a Földön a Dharmát elfelejtik.

    Tehát a következő buddha Maitréja lesz, aki most még a Tusita mennyekben időzik és ott várja, hogy megjelenhessen és egy új, boldogabb korszakot hozhasson el az emberiségnek. Ugyanakkor, egy másik oldalról megvizsgálva az ő alakját, azt is mondhatjuk, hogy őt nem csak a jövőben eljövendő Buddhaként tisztelik, hanem bizony úgy is, mint aki már most, különböző formációkban megjelenik a földön, pl.: koldus alakját öltve, és megnézi, hogy adakozunk-e, vagy különböző nehéz helyzetbe került emberekként testesül meg és leellenőrzi, hogy bennünk van-e az együttérzés képessége. Tehát különböző módokon megjelenhet és ennek következtében már nem csak a jövő Buddhája, hanem bizonyos értelemben már a jelenben is működő Buddha, amely főleg a szeretetet, de kimondottan a megértésen alapuló intellektuális szeretetet hozza el,  és azt segíti elő, hogy a földön a szeretet megvalósuljon.

 

Maitreja Buddha onnan ismerszik meg, hogy nem lótusz ülésben ül, hanem az egyik lába a földön van, ami azt szimbolizálja, hogy bármikor kész segítségére sietni az embereknek. Az együttérzés a részvét és a szeretet jeleként mindig kész arra, hogy bármilyen módon segítsen a rászorulókon, tehát egy megjelenő, a világban meglévő, nem meditációba mélyedő, hanem egy nagyon aktív aspektusa Buddhának. A másik lába ászanában van, ezzel a belső elmélyülést fejezi ki, tehát ilyen értelemben Maitreja egy olyan buddhai alak, aki kész a segítségre, kész a világban való tevékenységre és arra, hogy az embereknek segítsen. Ugyanakkor a vadzsrajána buddhizmusban, Tibetben és a korai vadzsrajánaban, tehát Indiában Maitreja már megjelenik, mint Mánusi Buddha, tehát mint emberi Buddha, aki megtestesül a világban, ugyan úgy, ahogy Sákjamuni Buddha ennek a korszaknak a Mánusi Buddhája, ugyan úgy Maatreja az elkövetkezendő világkorszaknak a Buddhája, ami éppen megtestesülésben, éppen megjelenésben van, éppen megjelenik a földön, hogy segítsen. Míg Sákjamuni Buddhához az "értelem" személyiség-összetevő tartozik, addig Maitrejához az "akarat". Az akaratról, a megvalósításban megnyilvánuló akaratról beszél nekünk Maitreja, mégpedig arról a megvilágosodásra törekvő akaratról, amelyben a szeretet -és elsődlegesen az intellektuális szeretet, tehát a megértésre alapuló szeretet- dominál.

    Alapvetően minden vallás szeretné, ha a követőiben a szeretet dominálna. Sokszor nehéz ezt a szeretetet felébresztenünk magunkban. A Buddhizmus eleve azt tanítja, hogy a szeretet nem valami olyasmi, amit fel kell magunkban ébreszteni, hanem a szeretet olyasmi, ami megvan mindannyiunkban csak vannak bizonyos akadályok, gátak, amik meggátolnak minket abban, hogy ez a szeretet kinyíljon, kibontakozzon. Ezért a Buddhizmus inkább abba az irányba keresi a szeretet kibontakozásának a megoldását, hogy szerinte az akadályokat kell elhárítani. Ha ez megtörténik, a szeretet szükségképpen megnyilvánul. A megértés által felkeltett szeretet azt jelenti, hogy intellektuálisan is belátjuk: nincs más lehetőségünk, mint hogy ezt a bennünk lévő szeretetet megnyilvánítsuk. Amint az akadályozó tényezőket elhárítottuk, amik nem mások, mint a gyűlölet, a nem-tudás, a lustaság,  a lomhaság, a harag, az indulat, a félelem, stb. tehát ha ezt a sok-sok negatív tendenciát elhárítjuk, akkor a szeretet bennünk szükségszerűen megnyilvánul. Ez teljesen megegyezik azzal, amit a buddhizmus a megvilágosodással kapcsolatban tanít: Mindannyian potenciális Buddhák vagyunk, csak a tudati szennyeződéseink meggátolják, hogy úgy lássuk a dolgokat, "ahogyan azok valójában vannak".

    Maitreja a "Karma-rendhez" tartozik, ez azt jelenti, hogy a cselekvés fontossága rendkívüli módon meg fog erősödni a jövőben. A jelen korszak Buddhája, Sákjamuni a "Lótusz-rendhez" tartozik, testhelyzete a lótuszülés, a padmászana, ami egy rendkívül stabil ülés (testi-tudati), rendkívül békés is. Tehát egy békés, belső összpontosításra épülő ülésmód.

    Maitreja Buddháé már egy segítőkész ülésmód, az a fajta ülésmód, amiből bármikor kész felállni, hogy segítségére siessen mindazoknak, akik nehéz helyzetben vannak. Ilyen értelemben kapcsolódik az Európai karácsonyhoz, ami szintén a szeretetről és mások megsegítéséről szól. Itt tehát a keleti és a nyugati vallásosság összekapcsolódik ebben a központi fogalomban: szeretet.

    A Maitréja név is a szanszkrit maitrí (páli: mettá) szóból származik, aminek a jelentése "szerető-kedvesség".

    Maitréjához a lezárás, a befejezés tartozik. Minthogyha az új, eljövendő korszak, a beteljesülés korszaka is lenne, az a korszak, amelyben minden lény eléri a megvilágosodást, ebben a korszakban minden lényre kiterjed a felébredés.

Maitreja kultuszának legfőbb mondanivalója, és ezt a buddhistáknak mindig észben kell tartaniuk: hogyha látunk egy elesett embert, egy koldust, egy rászorulót, akkor abban lehet, hogy Maitreja testesült meg, éppen azért, hogy mi találkozhassunk vele. Nekünk a szenvedőkben Maitreja Buddhát kell látnunk és Maitreja buddha felé szeretettel kell fordulni, hiszen ő maga a szeretet, a tiszta, megértésre alapuló szeretet. Ez az ő igazi üzenete. Látjuk tehát, hogy itt nem egy jövőbe kivetített jobb világról van szó, amire várakoznunk kell, hanem eljövő félben van, rajtunk múlik, hogy megérkezik-e, hogy eljön-e ide közénk, hogy bennünk megtestesül-e Maitreja Buddha. Kérdés, hogy készek vagyunk-e erre a segítségre? Az eljövendő korszak minősége az a fajta elmélyültség, az a fajta belső önismeret lesz, amelyben helyet kap a segítőkészség, az együttérzés, a részvét és a szeretet is. Épp ezért sosem szabad elfelejtenünk, hogy Maitreja különböző alakokban megjelenik a világban. Meg kell próbálnunk úgy tekinteni az elesettekre, a szenvedőkre, mintha Maitreja Buddha éppen azért bújt volna beléjük, éppen azért öltötte volna fel az ő alakjukat, hogy megnézze, hogy bennünk vajon már kifejlődött-e az elkövetkezendő korszak minősége, kvalitása, hogy mi alkalmasak vagyunk-e arra, hogy ebbe az új korszakba belépjünk.

    Maitreja ünnepe tehát az egyik legáltalánosabb ünnep, mert ugyan úgy megtalálhatjuk a kereszténységben, mint ahogy más vallásokban is.

    Maitreja A Tan Kapuja Buddhista Egyház központi alakja, az egyház is arra törekszik, hogy teljesíteni tudja azt a fajta szellemiséget, ami Maitreja alakjával kapcsolatosan felmerül, épp ezért ez az egyik legfontosabb ünnep.