Jézus születésének bibliai
történetét mindenki ismeri – akár keresztény az illető, akár nem. Ugyanakkor
kevesen vannak, akik a történetet szó szerint elhiszik, a többség az elbeszélés
számos motívumát, vagy teljes egészét mesének tartja.
Jézus történelmi személy,
következésképpen biztos, hogy megszületett. A körülményeket azonban közel száz
év múltán kezdte el kutatni Máté és Lukács evangélista (ők sem mai
módszerekkel), úgyhogy jórészt csak a tényekhez fűződő legendákat volt
módjukban rögzíteni. Vizsgáljuk meg tehát, mi az, ami valószínűleg megtörtént,
és mi az, ami nem.
A születés történetét
legrészletesebben Lukács evangéliumának 2. fejezete beszéli el. Így olvassuk: „
… azokban a napokban Augusztusz császár parancsot adott ki, hogy az egész
föld összeirattassék. Ez akkor történt, amikor Szíriában Ciréniusz volt a
helytartó.”
Nyilvánvaló, hogy az „egész föld”
kifejezés az ókori ember sajátos túlzása, hiszen lovon, szamáron, vagy gyalog
közlekedve sokkal nagyobbnak tűnik a környezet, mint amekkora az valójában. Így
lett az evangéliumokban a néhány pásztorcsalád által lakott Betlehemből város,
a Balatonnál sokkal kisebb Genezáreti tóból tenger, stb.
Ennél figyelemreméltóbb tény,
hogy Augusztusz az egész birodalomra érvényes összeírási parancsot sosem adott
ki. Az történhetett, hogy néhány, szomszédos tartományba akkreditált helytartó
kevésnek találta a befolyt adót, és elhatározta, hogy összeírattatja az
adóalanyokat, amit ők a császárra hivatkozva meg is tehettek. Személyi
igazolvány és lakcím-nyilvántartás hiányában azonban ez csak úgy volt
lehetséges, hogy minden adóköteles ember visszatért családja származási
helyére.
Nem túl fontos, de érdekes, hogy
mindez mikor történt. Annyi bizonyos mindössze, hogy nem a mi időszámításunk
első évében, hanem hat, vagy hét évvel korábban. A Jézus születési évét a 6.
században számítgató, jámbor szerzetes ugyanis nem tudta, hogy a zsidó naptár
száz évenként betold egy szökőévet, hogy nagyjából pontos tudjon maradni.
(Igen, a 6-dik századra a keresztény világ elfelejtette, hogy Jézus és a szülei
zsidók voltak.) Máté evangélista azt is megemlíti, hogy a szent család Heródes
elől Egyiptomba menekült, ahonnan csak a király halála után tért vissza –
Heródes pedig i.e. 4-ben halt meg.
Lukács így folytatja: „Felment tehát József
Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, Betlehembe, mivel
Dávid családjából származott; hogy összeírják feleségével, Máriával, aki
várandós volt.”
A történetnek ez a clue-ja.
Józsefnek el kellett mennie Betlehembe, mert férfi volt, vagyis adóalany. A nők
azonban nem voltak adóalanyok – így Mária sem. Miért vállalta mégis a hosszú,
kényelmetlen és veszélyes utat a terhesség kilencedik hónapjában? Vannak, akik
azt mondják, hogy nem is ment sehová. Názáretben szült, és csak később
csatlakozott Józsefhez, hogy bemutathassák elsőszülött fiukat a jeruzsálemi
templomban.
Én hajlamos vagyok azt hinni,
hogy Mária mégis csak együtt ment Józseffel. Az elbeszélés koherens, túlzások
és legendás elemek vannak benne, de ellentmondások nincsenek – Jézus minden
valószínűség szerint Betlehemben született meg. No, de miért tesz egy okos
zsidó fiatalasszony olyat, aminek emberi logikával nézve semmi értelme nincs?
Ha így tesszük fel a kérdést, csak egyetlen válasz lehetséges: tudta, hogy ki
lesz a gyereke, és hogy annak hol kell megszületnie.
Nézzük tovább, mit mesélnek
Lukács adatközlői. „ … megszülte
elsőszülött fiát, bepólyálta és a jászolba fektette, mivel nem volt helyük a
vendégfogadó háznál.”
Nos, ez a mondat generálja a
legtöbb szószéki sületlenséget karácsony idején. Meg a legtöbb, iszonyú giccses
képeslap is erre hajaz.
Az ókori Közel-Keleten úgy
építkeztek a családok, hogy a földszinten volt a konyha és az istálló, az
emeleten pedig a lakás. (Az istálló padlófűtésként szolgált télvíz idején.) A
lakás egyetlen helyiségből állt, szőnyegek és takarók borították, a fal mellett
pedig ládaféle bútorok álltak további textíliák tárolására. A családtagok itt
aludtak egymás mellett – ágyat, ágyneműt és hálóruhát nem ismerve.
József és Mária tehát megérkeznek
Betlehembe. Nyilván ők az utolsók a rokonságból, hiszen ők jöttek
legmesszebbről. A „vendégfogadó ház” tehát nem valamiféle szálloda, vagy
karavánszeráj – ilyen Betlehemben nyilván nem volt, és nem volt szívtelen tulaj
sem, aki kipaterolta őket a decemberi fagyba -, hanem József betlehemi
rokonának a háza, amely akkor már dugig volt az összeírás miatt odasereglett
rokonokkal, főleg férfiakkal.
A történet szerint a fiatalasszonyra
itt jön rá a szülés. Mit lehet ilyenkor csinálni? A betlehemi rokon sürgősen
kitakarítja a földszinti istállót, a felesége és a szomszéd asszonyok pedig segédkeznek
a szülésnél. József egyedül erre aligha lett volna alkalmas, az apás szülés még
nem volt divatban.
Az istálló felajánlása tehát
gesztus volt, és nem elutasítás.
Lukács így folytatja: „Voltak pedig pásztorok azon a
vidéken, akik kint a mezőn tanyáztak, és vigyáztak éjszaka a nyáj mellett.”
Még egy érv a könnyen tisztába
tehető istálló mellett. Az állatok és a pásztorok kint voltak a mezőn. Ebből
viszont mindössze annyi következik, hogy bármilyen évszak lehetett, csak tél
nem. Télen Izrael területén gyakran esik az eső, nem ritka a naponként
többszöri felhőszakadás. Ilyen időben pedig sem ember, sem állat nem
tartózkodik a mezőn.
A pásztorok tehát valószínűleg
egy szép nyári éjszakán tették tiszteletüket a szent családnál.
A napkeleti bölcsek – a magyar
hagyomány háromkirályoknak nevezi őket – csak Máté evangéliumában jelennek meg.
Azok a történészek, akik szerint az elbeszélés valós elemeket tartalmaz, úgy
vélik, hogy Arábiába való csillagászok voltak, akik asztrológiával is
foglalkoztak, és arra a következtetésre jutottak, hogy Izraelben egy rendkívüli
karrier előtt álló, királyi személyiség született meg. A csillag tehát a
számításaikban volt jelen, és nem az égen.
Az ő beszámolójuktól ijedt meg
Heródes, aki - mivel nem volt zsidó, a trónra a rómaiak ültették – paranoiásan
féltette a hatalmát. Sok történész vélekedik úgy, hogy a betlehemi
gyermekgyilkosságok a valóságban nem történtek meg, Heródes kórképébe
ugyanakkor beleférnek. Mindenki maga dönti el tehát, hogy tényként kezeli-e
Máté evangélista Lukácsétól eltérő tudósításait, vagy sem. A magam részéről
hajlamos vagyok hinni bennük.
Olyan képeslapot viszont nem
küldök senkinek karácsonyi üdvözlet gyanánt, amelyen egy, a semmi közepén álló
istálló látható, benne a világító szent családdal, előtte pedig egy behavazott
fenyőfa bólogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése