Az ókor sok háborúját követően
vagy az történt, hogy a győztesek a legyőzött nép legjavát elhurcolták és
rabszolgaként dolgoztatták, vagy lakóhelyükön hagyták, de adófizetésre
kötelezték. Hogy az elhurcoltak, ill. az adófizetők milyen vallást követnek,
kiben-miben hisznek, az a győzteseket soha nem érdekelte.
Kivételt csak a hellenizmus időszaka
képezett Nagy Sándor 323-ban bekövetkezett halála után. A hatalmat öröklő
uralkodó családok ebben az időben a Közel-Keleten modern városokat építettek,
ahová sok görög telepes költözött – magukkal hozva vallási és kulturális
eszményeiket. Ők nem tettek senkit rabszolgává, vagy adófizetővé, de vallásukat
és kultúrájukat felsőbbrendűnek tekintették a bennszülött lakosságénál. Erre a
felsőbbrendűségre hivatkozva aztán akadtak hadvezérek, akik szorult anyagi
helyzetükben a helyiek által látogatott templomokat kifosztották. Így járt a
jeruzsálemi templom is 169-ben, amelyet a szír Antiokosz Epifánész raboltatott
ki. A templomban ezután görög istenszobrokat helyeztetett el, dekrétumában pedig
hangsúlyozta, hogy a zsidóság köteles saját szokásait feladni és a görög
szokásokat követni.
Az erőszakos hellenizálás ellen
gerillaharc indult meg, ami Makkabeus háború címen vonult be a történelembe. A
„makkábi” szó kalapácsot jelent, ez volt Júdának, a felkelés legsikeresebb
vezéralakjának mellékneve. A harc vidéken kezdődött, és csak később terjedt ki
a fővárosra, ahol hagyománytisztelő zsidók tömegei csatlakoztak hozzá Júda
Makkábit támogatva. A szírek meghátráltak és tárgyalni kényszerültek, minek
eredményeképpen a zsidók megkapták a vallásszabadságot. 165-ben kiszlév havának
25. napján (kb. december 15) megtörtént a jeruzsálemi szentély megtisztítása és
újraszentelése. Ennek során Júda eltávolíttatta a görög istenszobrokat és a
Zeusz-oltárt. Helyreállt a Biblia által megszabott istentiszteleti rend.
Ennyit tudhatunk meg a
történelemből.
A hagyomány ugyanakkor azt is
tudni véli, hogy amikor a kohaniták újra meg akarták gyújtani a menórában a
megszentelt olajat, csak egészen keveset találtak. Azt a keveset elosztották
hétfelé, és csodálatos módon az a kevés nyolc napon át, megszakítás nélkül
égett.
Ezért tartja meg a zsidóság
minden decemberben a hanukát, vagyis a fény és az újrakezdés ünnepét.
Az ünneplés középpontjában egy, a
menórához hasonló gyertyatartó áll, de ennek nem hét, hanem kilenc ága van.
Nyolc azért, mert nyolc napig égett a templomban a megszentelt olaj, a
kilencedik pedig az ún. szolga, amelyről estéről estére eggyel több gyertyát
gyújtanak meg. A nyolcadik estén tehát már mind a kilenc gyertya ég. A
kilencágú gyertyatartót Izraelben szokás az utcára néző ablak közelébe tenni,
hogy a járókelőknek is jó kedvük legyen tőle.
A hanuka közösségi ünnep.
Rokonok, barátok látogatják meg egymást ilyenkor, alkalomhoz illő énekeket
énekelnek, különféle édességekkel és gyümölcsökkel kínálják egymást. Az európai
zsidók hagyományos hanukai süteménye a lekváros fánk. Európában és
Észak-Amerikában szokás a gyerekek megajándékozása is, de ez a szokás
valószínűleg a karácsonyi ajándékozás hatására alakult ki. (A két ünnep sokszor
napra egybeesik.)
Van ennek a vidám hétnek még egy
elmaradhatatlan kelléke: a trenderli. Általában fából készült, néhány centiméter
magasságú játékszer ez, alján lapos gúla található, azon pedig egy kocka,
amelynek oldalhosszúsága megegyezik a gúla alapjának oldalhosszúságával. A
kocka tetejére gyufaszál vékonyságú fogót faragnak, ennek segítségével lehet
megpörgetni az eszközt. A kocka négy oldalán négy héber betű látható, a nun, a
gimel, a hé és a sin, ami arra emlékezteti a játék résztvevőit, hogy „nagy
csoda történt ott”, vagyis „nesz gadol haja sam”. (De hülyén néz ki fonetikusan
leírva!) Mivel pedig a héber betűknek számértéke is van, a pörgető annyi pontot
kap, amennyi a játék végén a kipörgetett betűk összesített számértéke. Az nyer,
aki a legtöbb pontot szerezte, ő kapja a csokoládét, a süteményt, vagy azt,
amiben a játékosok előzőleg megállapodtak.
A hanukát a világ zsidósága idén
december 8-a és 15-e között ünnepelte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése