Duna II. Világ-Nézet

Adás: vasárnaponként 11:00 órakor /ismétlés hétfő hajnal 2:00 órakor/. Szerkesztő: Mucsányi János; Rendező: Horváth Tamás

A műsorban minden héten négy embert ültetnek le a szerkesztők egy asztalhoz. Mindannyian különböző világnézetűek, de a vallásközi párbeszéd iránti elkötelezettségük közös. Így lesz a Világ-Nézet egy olyan műsorfolyam, ahol hétről hétre, négy hetenkénti váltásban különböző emberek vitatják meg az elmúlt hét legkülönbözőbb közéleti, kulturális, vallási eseményeit.

A műsorok utólag a Duna TV Videotárában is elérhetőek:

http://www.dunatv.hu/musor/videotar#videok

Ezen a héten, 2011. november 27-én, egyben minden hónap 4. vasárnapján „Ábrahám gyermekei” osztják meg a nézőkkel véleményüket a világról. Három nagy monoteista vallás - a zsidó, a keresztény és az iszlám is -, Ábrahámra, mint ősatyára tekint. Ugyanakkor a mai világban e három vallásban gyökerező kultúra között feszültség is kitapintható a zsidó-iszlám, illetve a keresztény gyökerű nyugat és az iszlám között. Milyen gyökerei vannak mindennek, mi az, ami közös e három világnézetben, mi az, amit a kibeszélés egyszerű eszközével rendbe lehetne tenni, és milyen megoldási, közeledési lehetőségek bontakoznak ki? Az elsődleges cél a zsidó-keresztény-iszlám párbeszéd elősegítése.

Vendégek: körünk két tagja, Abdul Fattah-Munif, arabista, fordító és iszlám-szakértő, Török Csaba katolikus pap, valamint Szécsi József vallásfilozófus, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára és Róna Tamás rabbi.

Egy hét múlva, 2011. december 4-én, egyúttal minden hónap 1. vasárnapján a műsorban püspökök lesznek a vendégek. Lesz római katolikus, református, evangélikus és unitárius. Ők elsősorban főpapi szemüvegen keresztül szemlélik a világot, de természetesen hétköznapi emberként is van véleményük. Mi mindkettőre kíváncsiak vagyunk. Az adással elsődleges célunk, hogy a vendégeink véleményük által utat kínáljanak nézőinknek, valamint jelenlétükkel közelebb szeretnék őket hozni a hétköznapi emberhez. A műsor házigazdája: Fabiny Tamás evangélikus püspök.

Két hét múlva, 2011. december 11-én, egyben minden hónap 2. hetében a téma: a kultúrák arca. A blog a mai ember számára kezd egyre hétköznapibbá válni, de sokszor vagyunk úgy, hogy egy-egy internetes napló szerzője arctalan marad. Ezen a héten bloggerek vitatják meg az aktualitásokat. A héten felmerülő kérdéseket egy-egy a keresztény világhoz közel álló, a kelet világához értő, az iszlámban jártas és a szláv kultúrát ismerő blogger vitatja meg. Vendégek: Al Ghaoui Hesna, Balogh Ákos Gergely, Salát Gergely, Kollai István.

Minden hónap 3. vasárnapján, legközelebb tehát a 2011. december 18-i műsorban az újságíróké lesz a főszerep. Olyan tollforgatóké, akik valamely felekezethez tartoznak, de világi médiumnál dolgoznak. Sokszor tűnhet úgy, hogy az újságírók tematizálják a közéletet, és pont ezért érdekel minket az, hogy vallásos emberként mi az, amelyre ők fókuszálnak. Vendégek: Krúdy Tamás, Balavány György, Bolla Zsuzsa, Dobszay János.

http://www.dunatv.hu/musor/musorok/vilagnezet.html

http://www.dunatv.hu/magyar_oldalak/musor/musorujsag?day=2011-11-27

http://www.dunatv.hu/magyar_oldalak/musor/musorujsag?day=2011-12-04

http://www.dunatv.hu/magyar_oldalak/musor/musorujsag?day=2011-12-11

http://www.dunatv.hu/magyar_oldalak/musor/musorujsag?day=2011-12-18

Alternatív vitarendezés a jogi és a vallási kultúrákban - tudományos konferencia, 2011. november 18.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Filozófia Tanszéke és a pannonhalmi Békés Gellért Ökumenikus Intézet (BGÖI) tudományos konferenciát rendez az ÁJK Aula Magnájában. A konferencia az alternatív vitarendezést járja körül a jogi és a vallási kultúrákban a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozathoz kapcsolódva. A rendezvény az „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi projekten belül az ELTE ÁJK és az ELTE BTK közös, a Kultúrák közötti párbeszéd alprojektjéhez kapcsolódik.

A délutáni előadók a szelíd viszálykezelés kulturális és vallási hagyományait vizsgálják; nemzetközi távlatot ad az összejövetelnek egy angol nyelvű általános bölcseleti kulcselőadás, amelyet a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének egy munkatársa tart. Végül öt világvallás – a három egyistenhívő ábrahámi vallás, vagyis a zsidóság, a kereszténység és az iszlám, valamint két keleti vallás, a hinduizmus és a buddhizmus – képviselői osztják meg meglátásaikat a kérdéskörrel kapcsolatban.

A tudományos konferencia egyszerre szolgálja a másfajta vitarendezési hozzáállások és módszerek magyarországi elterjesztésének és beágyazódásának segítését, valamint a vallásközi és kultúraközi párbeszéd közép-európai meggyökereztetését.

Részletes program: http://www.elte.hu/file/VitarendezesKonf2011.pdf

Időpont: 2011. november 18., 10:00 óra
Helyszín: ELTE ÁJK Aula Magna (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3. I. em.)

helyzetjelentés

Kedves Mindnyájan!
Nem akarok tovább visszaélni a türelmetekkel, hiszen már hetekkel ezelőtt megígértem, hogy beszámolok a legutóbbi két összejövetelről.
Nos, mindkét alkalommal az új egyházi törvényről beszélgettünk - először csak dühöngtünk és keseregtünk, másodszor azt próbáltuk kitalálni, hogy mi, mint kislétszámú, informális,vallásközi baráti kör, mit tehetünk egy hebehurgya és diláttáns törvény változatlan érvényben maradása ellen.
A második alkalom majdnem teljes kudarcba fulladt egy ostoba vita miatt, amelyet egyik társunk értetlensége provokált ki. Ő ugyanis nem látja szükségét annak, hogy fellépjünk a törvény ellen, elég azzal foglalkoznunk, hogy kinek milyen kapcsolata van Istennel. Az én hibám, hogy ebbe a vitába belementem. Nem lett volna szabad. Tudhattam volna, hogy ezt az elszállt véleményt rajta kívül nem képviseli senki. Miután ő távozott, viszonylag gyorsan eljutottunk egy jónak tűnő megoldásig:
A jogállásukat megtartó egyházak és egyházi közösségek papjait, lelkészeit és egyéb prominens képviselőit rávesszük, hogy emeljenek szót a mentőcsónakból kiszorult egyházakért. Eleinte petícióban gondolkodtunk, néhány nappal később azonban egy vallásszociológus barátom azzal állt elő, hogy a januári egyetemes imahét egyik estéjén tartsunk közös imaalkalmat Bp-en, egy központi fekvésű nagy templomban, és nevezzük az alkalmat Magyar Assisi-nek - utalva a világvallások vezetőinek ismétlődő találkozóira Assisiben. Itt a béke, az egység és a szolidaritás emlegetésén túl a kiszorultak melletti szolidaritás is hangot adhatunk meghíva minden érintettet, plusz a sajtó képviselőit. A házigazda szerepét azóta vállalta Horváth Zoltán atya, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz templom plébánosa. Pontos dátum és forgatókönyv egyelőre nincs.Mihelyt lesz, megírom.
Legközelebb f.hó 22-én találkozunk este 7-kor a Fehérvári út 41-ben, itt van ugyanis muszlim barátaink új mecsetje. (Vigyázz! Ez nem csütörtök, hanem kedd!) Ők lesznek a téma, beleértve az egyházuk jogállását is - mint köztudott, ők is kiszorultak a mentőcsónakból.
Üdvözettel
Judit

Konferencia az egyházügyi törvényről:
a
HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE
rendezésében
EGYHÁZÜGYI, VALLÁSSZABADSÁGI
TUDOMÁNYOS KONFERENCIA
Budapest, 2011. november 21.

Helyszín:
Budapest, VI. Székely Bertalan utca 13.

A konferencián jogtudományi szakemberek és teológus professzorok
fejtik ki véleményüket, osztják meg gondolataikat, javaslataikat
az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban, és ezzel a vallásszabadság keresztény, európai, emberjogi értelmezéséhez szeretnének - nemzetközi támogatással -
szakmai segítséget adni a politikai döntéshozóknak.


A konferencia védnöke:
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság volt elnöke
a Magyar Köztársaság volt elnöke


A konferencia programja:

9.00 Regisztrálás
9.30 Konferencia megnyitó
10.00 - 12.00 Előadások, hozzászólások
12.00 - 13.00 Állófogadás
13.00 - 16.00 Előadások, hozzászólások
16.00 - 17.00 Konzultáció, kötetlen beszélgetések


A konferencia előadói:

Előadó - Tudományos cím, tevékenység
Dr. Kukorelli István - Egyetemi tanár, az MTA doktora. 1999 és 2008 között az Alkotmánybíróság tagja, a Bencés Diákszövetség elnöke
Dr. Schanda Balázs - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar dékánja
Dr. Rixer Ádám - Károli Gáspár Református Egyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Közigazgatási Jogi Tanszék, tanszékvezető egyetemi docense
Dr. Boleratzky Lóránd - Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség tiszteletbeli presbitere, nyugdíjas ügyvéd, egyetemi magántanár
DDr. Máté-Tóth András - Teológus, valláskutató, Szegedi Tudomány Egyetem, Bölcsészet Tudományi Kar Vallástudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára
Kamarás István OJD - Író, szociológus, akadémiai doktor (DSc)
Dr. Török Péter - SOTE tanszékvezető, szociológiai tudományok, vallástudományok
Dr. Fazekas Csaba - Egyetemi docens, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Dr. Köbel Szilvia - Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, tudományos főmunkatárs
Dr. Rajki Zoltán - Pannon Egyetem, egyetemi docens
Dr. Szűcs Ferenc - Károli Gáspár Református Egyetem, Rendszeres Teológiai és Ökumenikai tanszékvezető egyetemi tanár
Dr. Hubai Péter - Wesley János Lelkészképző Főiskola Vallástudományi Intézet egyetemi tanára, a történettudomány kandidátusa
Dr. Szécsi József - Vallásfilozófus,egyetemi docens, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára


További információ:
Dr. Erdélyi László
a Budapest Terézvárosi Gyülekezet presbitere
e-mail: erdelyi-laszlo@t-online.hu
Tel: 06 30 651 0936


Az egyházügyi törvénnyel kapcsolatos
információk, hírek, felekezeti
állásfoglalások stb. gyűjteménye megtalálható:
www.adventista.hu/terezvaros
weboldalon a VALLÁSSZABADSÁG
menüpontban.

Mink Júlia: Ellehetetlenülő egyházak

Az új egyháztörvény csak 2012-ben lép hatályba. Kérdés, hogy milyen helyzetbe kerültek az el nem ismert egyházak és az általuk fenntartott szociális és oktatási intézmények 2011-ben.

A válasz egyszerű: ezek a vallási közösségek bizonytalan, megalázó és lehetetlen körülmények között folytatják a társadalom számára jótékony szociális és oktatási munkájukat. Egyházi jogállásuk 2012. január elsején megszűnik, egyesületté válnak, egyházként történő nyilvántartásba vételi kérelmüket csak az egyházi státuszuk elvesztését és a törvény hatálybalépését követően nyújthatják be. A nyilvántartásba vételi eljárásra, ezen belül az elismerés iránti kérelem benyújtására vonatkozó rendelkezések ugyanis még nem léptek hatályba. Ebből következően, a sajtóban megjelent híresztelésekkel ellentétben, január elsejéig jogszerűen semmilyen elismerés iránti kérelem nem nyújtható be, hiszen a jogszabály végrehajtási rendeletei el sem készültek.

Milyen következményekkel jár ez a kimaradt egyházakra nézve? Először is, ezek a vallási közösségek nem használhatják majd az egyház elnevezést, a közösség számára szolgálatot teljesítő lelkészek pedig nem nevezhetik magukat lelkésznek, ilyen minőségben nem prédikálhatnak. Magánemberként persze tehetik, de a vallási közösségek felépítésének ismeretében be kell látnunk, hogy ez abszurd. Az egyházzá válás és az egyházként működés a vallási közösségek természetes igénye, küldetése, mely sokszor hitvallásukból ered, ezért azt a „világi” hatalomnak nincs joga tőlük megvonni. Nem véletlen, hogy az egyházzá válás tisztességes lehetőségének biztosítását a strasbourgi bíróság esetjoga is megköveteli.

Ami a finanszírozási kérdéseket illeti, az állam számos, nem preferált egyháztól már idén megvonta az általuk fenntartott vagy hozzájuk bármilyen módon kötődő szociális intézmények egyházi kiegészítő normatív támogatását, és az önkormányzatok is egymás után mondják fel ilyen-olyan jogcímekre hivatkozva a velük kötött közszolgáltatási szerződéseket. Az offenzíva már az új egyháztörvény elfogadása előtt megkezdődött, és jelenleg is több szinten zajlik, az oktatási és a szociális intézmények eltérő finanszírozási logikáját követve.

Vegyük például a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) esetét! A MET, alapszabálya értelmében, kizárólag a hátrányos helyzetűek körében teljesít szolgálatot mintegy húsz oktatási és szociális intézmény fenntartójaként. Az egyház által fenntartott, ámde attól függetlenül tevékenykedő Oltalom Karitatív Egyesület (OKE) által működtetett szociális intézményekben naponta ellátott személyek száma 1362 fő, az egyház által fenntartott oktatási intézményekben 2379 gyermek tanul, az egyház és intézményei, valamint az OKE több mint 800 munkavállalót foglalkoztat.

A Magyar Államkincstár 2011. július 1-jével megvonta a MET-től a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatok ellátásához kapcsolódó kiegészítő egyházi normatívát. Az intézkedést törvényi változás indokolta, az új szabályok szerint ugyanis csak azok az egyházi jogállású személyek minősülnek „egyházi fenntartónak”, amelyekkel a kormány szociális és gyermekvédelmi feladatok ellátására megállapodást kötött, márpedig a MET-tel ilyen megállapodás nem köttetett. Ez mindenképpen érdekes pillanat a magyar jogállam történetében, mivel az az abszurd helyzet állt elő, hogy a MET szociális intézményfenntartói szempontból már nem minősült „egyházi fenntartónak”, oktatási intézményfenntartói szempontból viszont igen, függetlenül tényleges egyházi jogi státuszától. Ezzel egy időben a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal felszólította a MET elnökét, Iványi Gábort, hogy jelölje meg, „kinek” kívánja átadni az egyház szociális intézményeit (sic!), amit ő természetesen visszautasított. Ezzel párhuzamosan zajlott, hogy az Oltalom Karitatív Egyesület fővárossal kötött, elsősorban a hajléktalan-ellátáshoz kapcsolódó szociális és egészségügyi intézményeinek fenntartására vonatkozó közszolgáltatási szerződéseit 2011 áprilisában – 8 hónapos felmondási idővel – felmondták.

A helyzet tarthatatlanná vált, az érintett szociális intézményeket a teljes ellehetetlenülés fenyegette anélkül, hogy – a szárnyra kapott hírekkel ellentétben – az ellátottak sorsáról bárki érdemben gondoskodott volna. Két hónapos bizonytalanságot követően 2011 augusztusában kormányhatározat [3] rendelkezett arról, hogy egyes egyházakkal, így például a MET-tel, megállapodás szülessen a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatokhoz kapcsolódó kiegészítő egyházi normatíva biztosításáról a 2011. július 1. és 2011. december 31. közötti időszakra. Ez a normatíva a mai napig nem érkezett meg, mivel az államkincstárnak csak 2011. október elején sikerült felülvizsgálni a támogatást megvonó 2011. júliusi határozatát az augusztus végén kötött megállapodás alapján. Az oktatási intézmények sorsa csak némiképp alakult eltérően: a közoktatás és a felsőoktatás terén egyelőre az látszik biztosnak, hogy a 2011/2012. tanévre megvan a szükséges támogatás.

Nyilvánvalónak tűnik azonban, hogy hosszú távon nem tartható az a gyakorlat, amely szerint oktatási, illetve szociális intézmények működésének biztosítása jó esetben féléves ciklusokban születő, ad hoc döntéseken alapul. Ilyen körülmények között képtelenség felelősen fenntartani ezeket az intézményeket. Azt is látni kell, hogy az új törvény értelmében az egyházi jogállásukat elveszítő vallási közösségek nem lesznek jogosultak az egyházi kiegészítő normatívára, anélkül viszont képtelenek lesznek folytatni tevékenységüket. Az egyházi kiegészítő normatíva a szociális ellátás területén az „alapnormatíva” csaknem megduplázását jelenti. De mielőtt valaki azt gondolná, milyen jól járnak az egyházak, érdemes hozzátenni, hogy ez így is csak épphogy elegendő a feladatellátás biztosítására. Hasonló a helyzet a közoktatási intézmények esetén. Nem véletlen, hogy a feleannyi „alapnormatívából” ezeket az intézményeket fenntartani képtelen önkormányzatok egymás után adják át iskoláikat az egyházaknak.

Az új nyilvántartásba vételi eljárás – többek között – az Országgyűlés kétharmados többségű döntéséhez köti az egyházi jogállás elismerését. Ennek ismeretében erősen kétséges, hogy a most kimaradt egyházak java része valaha is visszaszerezheti-e státuszát, és ha igen, mennyi idő múlva. A cezúra arra mindenképpen elegendő lesz, hogy az egyházak által most fenntartott intézményhálózat szétessen, a legelesettebbek között végzett húsz-harminc éves munka megszakadjon, vagy akár egyszer s mindenkorra véget érjen. Egyelőre nem látható, ki és milyen formában gondoskodna az ellátás, támogatás nélkül maradókról.

http://www.szuveren.hu/tarsadalom/ellehetetlenulo-egyhazak

Hivatkozások:
[1] http://www.szuveren.hu/rovat/tarsadalom

[2] http://www.szuveren.hu/rovat/allampolgar

[3] http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/mk11092.pdf

2011. október 19.

Dr. Vankó Zsuzsanna: Keresztény szellemiségű-e az új vallásügyi törvény?

Magyarország – új alaptörvénye szerint – büszke arra, hogy Szent István „a keresztény Európa részévé” tette, és elismeri „a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”. Ugyancsak olvasható a preambulumként szolgáló Nemzeti Hitvallásban: „a polgárnak és az államnak közös célja… az igazság, [és] a szabadság kiteljesítése”.

Mit lehet mondani az új vallásügyi törvényről e hitvallással szembesítve? A törvényhozók, valamint a közvélemény többsége nem lát itt semmilyen feszültséget vagy ellentétet, mert úgy vélekednek, hogy ha számos, eddig bejegyzett egyház elveszti is az egyházi státuszát, maga a lelkiismereti és vallásszabadság joga nem szenved sérelmet az új törvény nyomán. Ezen kívül – teszik hozzá – legfőbb ideje volt már rendet vágni a szekták dzsungelében, és kiszűrni a biznisz-egyházakat.

Ha csupán a finanszírozásról – a költségvetési támogatásnak és az intézményeknek járó plusz egyházi normatívának vagy akár az adó 1%-os felajánlásának a megvonásáról lenne szó – ez valóban nem sértené még a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot.

Az új vallásügyi törvény azonban messze túlment ezen. A törvény 7. §-ának a 4. bekezdése szerint: „Az egyház elnevezést csak e törvény szerint nyilvántartásba vett szervezet viselheti”. Tehát, 2012. január 1-jétől a 14 elismert, és az állam által automatikusan újraregisztrált egyházon kívül egyetlen keresztény vagy nem keresztény vallási közösség sem nevezheti magát így. Az egyház szó (a görög nyelvű Újszövetségben: ekklészia) azonban alapvető keresztény fogalom, egyaránt jelentheti keresztények helyi csoportját, vagyis egy gyülekezetet, avagy azonos hitvallású gyülekezetek közösségét. A szó jelentése: kihívottak, Isten által elhívottak.

Tehát megtiltani keresztények csoportjainak vagy gyülekezeti szövetségeinek az egyházként való önazonosítást, gyakorlatilag annyi, mint megtiltani nekik azt, hogy keresztényeknek, Krisztus követőinek, általa elhívottaknak vallják magukat.

Nem hárítja el a lelkiismereti és vallásszabadság sérelmét Gonda László református lelkész, teológus, a Külügyminisztérium szakértőjének minapi érvelése tudniillik, hogy „belső szóhasználatukban és liturgiájukban a hivatalos egyházként el nem ismert közösségek is nevezhetik magukat egyháznak”. Csakhogy a keresztényeknek vallásuk alapítója, Jézus Krisztus ezt hagyta meg: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32). A törvény idézett paragrafusa nyilvánvalóan sérti az egyházi státuszból kirekesztetteknek azt a jogát, hogy hitvallásukat nyilvánosan, egyházként képviselhessék.

Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára azzal érvelt, hogy „a legutóbbi magyar népszámlálás során a lakosság magát hívőnek valló részének 98,9%-a az új törvény által is elismert 14 egyházhoz tartozik”. (Megjegyzendő: a népszámláláskor önkéntesen lehetett vallani az egyházi hovatartozásról, tehát a fenti adat nem pontos, és a rá való hivatkozás nem korrekt e körülmény említése nélkül.) A keresztény szellemiség mércéjével szembesítve azonban nem mentség az, hogy a lakosságnak viszonylag kis részéről van szó. Ez olvasható már a mózesi törvényben, amit Jézus is érvényesített: „Ítéljetek igazságosan mindenkit… Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok meg…” – (5Móz 1, 16-17; Mt 5,17).

Jómagam, e cikk írója, például olyan keresztény közösséghez tartozom, amely hitéleti és oktatási tevékenységéhez soha nem fogadott el egy fillért sem az államtól, mégis „kirostáltatott” a bizniszegyházaktól való megszabadulás jogcímén. Igazságos ez?

Ha azzal érvelne valaki ezek után, hogy nincs szükség szektákra a keresztény tradíciót megbízhatóan őrző nagy történelmi egyházak mellett, akkor –anélkül, hogy kritikai vizsgálat alá vetnénk a fenti állítást és annak fogalmait – megint csak ott van a kereszténység alapítójának az egyértelmű állásfoglalása: „János, mondta: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ [téged]mivelünk. Mondta néki Jézus: Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenünk, mellettünk van” (Lk 9,49-50). Ez is Jézus kijelentése: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók… Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” (Jn 10, 16. 27).

Az új vallásügyi törvény tehát, amely a keresztény szellemiséget lenne hivatva képviselni, mintegy a kereszténység Alapítójának és Fejének a hatáskörébe avatkozik bele azzal, hogy eltilt keresztény közösségeket attól, hogy nyilvánosan egyháznak vallva magukat gyakorolhassák hitüket.

És mi a helyzet a nem keresztény vallási közösségekkel? Erre vonatkozóan is található alapelvi eligazítás az Újszövetségben. A szamaritánusok Izrael nézőpontjából pogányok voltak, mindenképpen az ószövetségi egyházon kívüliek, Jézus mégis rendreutasította velük kapcsolatban a látszólag érte buzgólkodó Jakab és János apostolt, akik tüzet kértek volna rájuk az égből: „[Jézus] megfordulván, megdorgálta őket: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa” (Lk 9,55-56). A lelkiismereti szabadság tiszteletben tartására maga a teremtő és megváltó Isten ad példát a bibliai kinyilatkoztatás szerint. Nála nem létezik semmiféle lelkiismereti kényszer, kötelező keresztény ideológia. „Ahol az Úrnak Lelke ott a szabadság” (2Kor 3,17) „Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vízét ingyen” (Jel 22, 17) –olvasható az Újszövetségben.

Végül, teljességgel összeegyeztethetetlen a keresztény szellemiséggel az, hogy parlamenti képviselők döntsenek – politikai alapon – az egyházi státusz megadásáról vagy megszüntetéséről. Ez annyi, mint a világi hatalom hatáskörébe utalni azt, ami az Istenre tartozik. Jézus egyértelműen helytelenítette a két különböző kategória, illetve a hozzájuk tartozó dolgok efféle összekeverését: „Adjátok meg, ami a császáré a császárnak, és ami az Istené az Istennek!” (Lk 20,23-25).

A szerző teológiai főiskolai tanár

http://nol.hu/lap/forum/20110914-keresztenyszellemisegu-e_az_uj_vallasugyi_torveny_

2011. szeptember 14.

Kiegészítés

Kedveseim!
Néhány gondolatot szeretnék fűzni a múlt héten a napkörös listán szétküldött levelemhez. (Emléeztetőül: azt kértem, csütörtökön hányjuk-vessük meg, mit tudunk segíteni egymásnak, hogy senki hátán ne csattanjon túl nagyot az új egyházügyi törvény.)
Aztán teltek a napok, én meg egyre rosszabbul éreztem magam. Elképzeltem, hogy milyen sokan fogtok legyinteni, és azt mondani, hogy "ugyan már...Ki figyel oda ránk."
Ráadásul itt van ez a Dobszay-féle írás. (Köszönöm annak, aki feltette.)Remélem, mindnyájan olvastátok. Kiderül belőle, hogy indul a 2-dik számú mentőcsónak, és még jó néhány egyházi közösségnek lesz benne hely - persze nem lehet tudni, hogy kik lesznek és hányan lesznek a megmentettek, maguk az érintettek sem kaptak róla semmilyen hivatalos infót. Mindenesetre az a véleményem, hogy
1, alakítsunk ki egységes állásfoglalást a kérdésben,és azt képviseljük egyénileg mindenütt, ahol csak erre lehetőség nyílik;
2, segítsünk egymásnak a felmerülő konkrét problémák megoldásában, miközben vigyázunk arra, hogy a saját egyházi közösségünknek nem megyünk az agyára.
Tudom, hogy ez utóbbi nem könnyű. De ha nem ügyelünk rá, biztos, hogy a véleményünkkel együtt bedarál, és egymás ellen fordít minket a gépezet - ha nem ez a politikai kurzus, akkor majd később egy másik.

Néhány további gondolat
A katolikus mise és - ha jól tudom - az evangélikus istentisztelet is lelkiismeretvizsgálattal kezdődik. Ennek fényében "vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket". Milyen bűneink vannak/lehetnek? Széles a választék.
a, Kishitűség - vagyis azt hisszük, hogy a politikai hatalom felettünk áll és függünk tőle, ki kell tehát szolgálnunk és Isten ments vele ujjat húzni;
Kishitűség/2 - én kevés vagyok, a közösségem sem nyom sokat a latban, egyszerűbb, ha nem jártatjuk a szánkat és nem csinálunk semmit;
b,elbizakodottság - vagyis azt hisszük, hogy nekünk jogunk van az egyházi státuszhoz akkor is, ha másoknak nincs;
c, közöny, ill. a szolidaritás hiánya - vagyis nem érdekel, hogy ki mindenkinek lehetne még egyházi státusza - nem emelünk szót az olyan kívülállók érdekében sem, akinek a tevékenységét tiszteljük;
d, harag - nagyon utáljuk azokat, akik a mentőcsónakban ülnek, és azokat is, akik nekik ezt a kiváltságot lehetővé tették.
Talán lehet folytatni is, nekem több nem jut eszembe.
Mindössze az a baj ezekkel a bűnökkel, hogy hiába nevezzük néven és bánjuk meg őket, nem múlnak el. Nagyon mély a gyökerük, az elmúlt évtizedek ültették el magjukat a zsigereinkben, vagy a felmenőinkében, és mi úgy örököltük őket, mint a hajunk színét, vagy a képességeinket. Egyet viszont tehetünk: nem engedjük, hogy uralkodjanak rajtunk. Tudomásul vesszük, hogy vannak, de mi döntjük el, hogy mit mondunk és mit teszünk.
Pál apostol azt írja egyik levelében tanítványának, Timótheusnak: "Nem félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem erőnek, szereetetnek és józanságnak lelkét." Vagyis tudunk bátrak, szolidárisak és okosak is lenni, de ezt sajnos akarni kell. Nincs a génjeinkben.
Ennek fényében kell tehát végiggondolnunk, hogy mit várnak tőlem/tőlünk a kívülállók, és mennyi valósítható meg abból.
Várlak benneteket csütörtökön.
Judit