1, Dhammapada, a Tan ösvénye (részlet)
Iker-versek
A
szándék minden dolog indítéka, lényege.
Azt,
aki gonosz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,
nyomon
követi a szenvedés, mint igavonót a kerék.
A
szándék minden dolog indítéka, lényege.
Azt,
aki igaz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,
nyomon
követi a boldogság, mint árnyéka a lépkedőt.
„Ő
megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt!”
Aki
folyton ezen töpreng, abban örök a gyűlölet.
Mert
a gyűlöletet nem szűnteti meg a másik gyűlölet.
Ez
a törvény: ha nem gyűlölsz, úgy szűnik meg a gyűlölet.
Nem
fogja fel sok ember, hogy fékeznie kell önmagát,
ám
aki ezt felfogja, megbékél és nem gyűlölködik.
Aki
csak a gyönyört nézi, s nem fékezi érzékeit,
az
evésben mértéktelen, hanyag és gyenge jellemű,
azt
ledönti a Kísértő, mint korhadt fát a vihar.
Aki
a rosszat látja, de megfékezi érzékeit,
az
evésben mértékletes, a hitben szilárd és iparkodó,
nem
bír azzal a Kísértő, olyan, mint a szikla szélviharban.
Ha
sárga köntöst öltött is fel, de vétkét nem vetkőzi le,
hamisság
és indulat rabja, nem érdemli meg e ruhát.
Ha
vétkeit levetkőzte, s az erényben szilárdan áll
hamisság
és indulat nélkül, méltán viseli e ruhát.
Ki
a lényegtelent fontosnak hiszi, s nem fontosnak a lényegtelent,
téves
gondolkodásával a lényeghez sosem jut el.
Ki
a fontosat látja fontosnak, s nem fontosnak a lényegtelent,
gondolkodásával
a lényeghez eljut hamar.
Ahogy
a rosszul fedett házat elárasztja a zivatar,
a
fegyelmezetlen lelket is elárasztja a szenvedély.
Mint
ahogy nem árasztja el a jól befedett házat a zivatar,
a
fegyelmezett lelket sem önti el a szenvedély.
Megbánja,
amit tett, még ideát,
s
megbánja halála után odaát
a
gonosztevő, mert gyötrelem
sújt
rá gaztette jutalmaként.
Nem
bánja, amit tett, sem ideát,
s
nem bánja halála után odaát,
aki
jót tesz, mert igaz jutalom
vár
rá jótette jutalmaként.
Megszenved
a tettéért ideát,
s
megszenved értük majd odaát
a
gonosztevő, ha pokolra zuhan,
s
jajgathat: „ó miért tettem ezt?”
Örvendhet
a tettéért ideát,
s
örvendhet érte majd odaát,
aki
jót tesz, mert az égbe kerül,
s
boldogan mondja „helyesen tettem ezt”.
Hiába
hirdet sok ezer nemes szót
a
férfi, ha nem aszerint cselekszik.
A
szerzetesség haszontalan annak,
ki
pásztor, de más nyáját veszi számba.
Ha
csak kevés szót mond is ki a férfi,
de
törvényben jár, s aszerint cselekszik,
a
bűnt, s a szenvedélyt messzire vetve
helyes
tudással, igaz ismerettel
sem
itt, sem túl semmire sem vágyik,
a
szerzetesség hasznára van annak.
(Felolvasták: Göröcs Dorka és Bíró Dávid, a Tan Kapuja
Buddhista Főiskola hallgatói)
2, Sun Myung Moon: A békeszerető világpolgár.
Részlet a Folyó nem
utasítja el a beleömlő patakokat c. fejezetből
Könnyű a békéről beszélni. A
békét elhozni azonban nem könnyű. Azért van ez így, mert az emberek félretolják
a legalapvetőbb igazságot, ami a béke világához szükséges. Úgy tesznek, mintha
nem tudnák, hogy ez az igazság ott van. Mielőtt egyének vagy nemzetek közti
békéről beszélhetnénk, az Isten és köztünk lévő békéről kell beszélnünk.
Mindegyik egyház magát gondolja
ma a legmagasabb rendűnek elutasítva és lenézve más vallásokat. Nem helyes
kerítéseket húzni vallások és felekezetek közé. A vallás olyan, mint egy széles
folyam, amely egy ideális, békés világ felé folyik. A folyam hosszú ideig
halad, mielőtt a béke széles kiterjedését elérné. Útja során sok patak, folyó
ömlik belé. A patakok megszűnnek patakok lenni, amint a folyammal találkoznak.
Attól kezdve a folyam részévé válnak, így egyesülnek. A folyam nem utasítja el
a belé ömlő folyók egyikét sem. Befogadja azokat, átöleli az összes folyót, és
egyetlen áramlást hoz létre, amint halad az óceán felé. Manapság az emberek nem
értik meg ezt az egyszerű igazságot. A folyók, amelyek a folyamot keresik, és
belé ömlenek, a vallások és a felekezetek. Minden folyó más forráshoz vezeti
vissza eredetét, de mindnyájan egy irányba haladnak. Keresik a békés, ideális
világot. A béke soha nem jön el a földre, ha nem romboljuk le a vallások
közötti falakat. Több ezer évig a vallások konkrét etnikai csoportokkal együtt
nőttek, így magas kulturális falak övezik őket. A falakat lebontani különösen
nehéz feladat. Évezredekig minden vallás magas falakkal vette körül magát
kitartva amellett, hogy az a vallás az egyetlen helyes út. Néha egy-egy vallás
kiterjesztette a befolyását más vallásokra, összetűzésekbe, harcokba
keveredett. Isten szándéka nem járt együtt Isten nevével.
Isten akarata a béke. A nemzetek
és vallások által széttöredezett világ, ahol az emberek támadják egymást,
küzdenek egymással és egymás vérét ontják – nem az, amit Isten akar. Amikor
vért ontunk és küzdünk egymással Isten nevében, csak fájdalmat okozunk Neki.
(Felolvasta Krebsz Tibor, az
Egyesítő Egyház tagja.)
3. Ima a
résztvevőkért, a keresztény résztvevők nevében
Köszönjük áldott Istenünk, hogy
különböző felfogású, hitű, felekezetű testvérekkel együtt szólíthatunk Téged.
Testvérek vagyunk valamennyien, mert emberek vagyunk, a Te teremtményeid, ilyen
értelemben a Te gyermekeid.
Ámen.
Köszönjük, hogy testvérek
lehetünk abban is, hogy Téged szólítunk Istennek, a mindenség teremtőjét,
megváltóját, célba vivőjét.
Ámen.
Köszönjük, hogy sokan testvérek
lehetünk abban, hogy a Te üzenetednek tekintjük a Bibliát, a szent Írást, ehhez
akarjuk igazítani a gondolkodásunkat, az életünket.
Ámen.
Köszönjük, hogy sokan testvérek
lehetünk abban, hogy Urunk, Jézus Krisztus él a szívünkben, és mi Őbenne élünk.
Ámen.
Segíts, hogy olyan legyen ez az
alkalom, amelyben kedvedet találod.
Ámen.
Köszönöm Istenem, hogy Te
szeretet vagy! Szeretetből és szeretetre teremtetted a világot, és benne
minket, ember-testvéreket. Arra vágyol, hogy viszontszeressünk, sőt, hogy befogadjunk
Téged a szívünkbe, hogy bennünk élj, mi pedig Tebenned. Bevallom, nem tudjuk
felfogni ezt a hatalmas, szerető szándékodat, de örömmel akarjuk megragadni a
lehetőséget. Ezért kérünk most együtt, hogy ez minél tágabb körben
megvalósuljon bennünk.
Ámen.
Köszönjük, hogy Te időtlen vagy,
amint a bibliai csipkebokor-jelenetben bemutatkoztál. Köszönjük, hogy Téged nem
ér meglepetés, amikor visszautasítunk, hiszen mindent tudsz. Egyszerre látod a
jelent, a múltat és a jövendőt. Tudod, hogy csak Te tudod helyrehozni a mi
összes visszautasításunkat. Ezért jelentél meg közöttünk az Úr Jézus
Krisztusban, hogy életünk legyen, mégpedig bőséges és teljes, benned való
életünk. Mentő szereteted utánozhatatlan példáját adtad az ő kereszthalálában,
és biztos jövőnk elképzelhetetlen lehetőségét az ő feltámadásában,
mennybemenetelében. Köszönjük, hogy kiárasztottad szent lelkedet, akit mindenki
befogadhat, ha teljesen rád bízza magát.
Ámen.
Köszönjük, áldott Istenünk, hogy
földi életünk minden pillanata hallatlanul értékes. Segíts úgy élnünk, hogy
mások életét veled együtt építhessük.
Ámen.
Köszönjük, hogy mindenki életét
előre viszed. Segíts, hogy átvegyük e mentalitásodat, és mindenki számára
áldássá legyünk.
Ámen.
Köszönjük, hogy benned a szeretet
és az igazságosság annyira egy, hogy nem kell az életünkben tapasztalt rengeteg
igazságtalanságot saját magunknak megbüntetnünk. Köszönjük, hogy arra bíztatsz,
hogy a Te mentő szereteteddel vegyünk körül mindenkit, akivel találkozunk.
Segíts, hogy így szeressünk minden embert.
Ámen.
Köszönjük, hogy nem csak
megígérted, de meggyőzően bizonyítottad is, hogy visszajössz, amikor eljön az
ideje, és lezárod ezt a világkorszakot, sőt ujjá teremtesz minket, és nem lesz
többé halál, gyász, jajkiáltás, fájdalom, csak a veled és benned való élet
teljessége.
Ámen.
Köszönjük, megtudhattuk tőled,
hogy van célja az életünknek. Van jövőnk, ami nem bizonytalan és reménytelen,
hanem emberhez méltó és igazi, tőled való. Segíts, hogy életünk egyre inkább
ennek a nyilvánvaló bizonyítéka legyen.
Ámen.
Magasztalunk azért, mert Te vidám
Isten vagy. Köszönjük, hogy Jézusban megmutattad igazi arcodat, és ezt
átélhetjük, amikor betöltesz szent lelkeddel.
Ámen.
Köszönjük, hogy azért helyeztél
sok embert egymás mellé, mert azt akarod, hogy egymásnak igazi örömöt, élményt
és segítséget nyújthassunk.
Ámen.
Áldj meg minden tőled való
közösséget küzdelmes világunkban. Áldj meg minden családot, hogy felismerjük,
mi a szándékod a családdal, és ebben az embert próbáló gyönyörűségben igénybe
vegyük a Te pótolhatatlan segítségedet és jelenlétedet.
Ámen.
Magasztalunk, amiért a Tórában a
családi és a szociális viszonyok megvalósítását kötötted a lelkünkre. Segíts,
hogy szűkebb és tágabb környezetünkben ezen fáradozzunk.
Ámen.
Segíts, hogy minden nyomorúságot
szenvedővel együtt érezzünk, hogy keressük és megtaláljuk a módját, hogy
segíteni is tudjunk rajtuk.
Ámen.
Kérünk, hogy a népek és országok
vezetői megnyissák szívüket előtted. Hogy átvegyék a Te gondolkodásodat, és
felelősséggel lássák el feladataikat.
Ámen.
Áldj meg minden nemzetet, a mi
édes hazánkat is, hogy annak építésén benned élve munkálkodjunk.
Ámen.
(Elmondta Komesz Mátyás, az
Evangéliumi Testvérgyülekezet tagja.)
4. Ima a 62.
zsoltár néhány versének felhasználásával
„Csak Istennél csendesül el a
lelkem, tőle kapok segítséget.
Csak ő az én kősziklám és
szabadítóm,
erős váram. Nem ingadozom
sokáig.”
Én önmagamban olyan vagyok,
mint a düledező fal és a bedőlt
kerítés.
Félelmek mélységei szédítenek.
Kívül és belül emberi indulatok
gyötörnek.
Hamisságot tapasztalok az engem
körülvevő világban,
és a saját életemben is.
„Csak Istennél csendesül el a
lelkem, tőle kapok reménységet.
Csak ő az én kősziklám és
szabadítóm,
erős váram. Nem ingadozom.
Istennél van segítségem és
dicsőségem,
erős sziklám és oltalmam az
Isten.
Bízzatok benne mindenkor, ti
népek,
öntsétek ki előtte szíveteket,
mert Isten a mi oltalmunk.
Csak pára az ember élete, hazug
látszat a halandóké.
Ha mérlegre kerülnek, a páránál
is könnyebb mindegyik.”
De Te mégsem vetsz meg minket,
Urunk,
hanem gyermekeidként szeretsz
bennünket.
Köszönjük a kegyelmes
szeretetedet!
Kérünk, add, hogy neked odaszánt
életünkkel
hálás szívű hitvallóiddá
lehessünk
életünk minden napján
a Te dicsőségedre és
ember-testvéreink épülésére!
(Felolvasta Kamarás István Hajdú
Zoltán Levente, református lelkész megbízásából.)
5, A főpap áldása
…
Terveztem, hogy mondok valamit amostanra
előírt tórai hetiszakaszról, de rá kellett jönnöm, hogy az nyomasztóan hosszú
és unalmas. Van benne ugyanakkor egy mondat, ami három részből, tagmondatból
áll. Ez a mondat nagyon fontos az egész nyugati világ liturgiájában. Olyan
mondat, amely összeköt minket, elsősorban keresztényeket és zsidókat, de
szerintem mindenki elmondhatja, még a buddhista barátaink is, mert az istennév,
ami benne szerepel – JHVH –valójában nem Isten neve. Túl van az idő
dimenzióján. A hagyományos keresztény fordítások ÚR-nak mondják.
Aki így ismeri, kérem, énekelje
velem a keresztény verziót, de kiosztom a héber szöveget is. Azt javaslom,
éneklés közben mindenki vegyen célba egy jelen lévő, máshitű testvért, és az
áldást neki énekelje.
(A szöveg Mózes IV. könyvében
található, a 6. rész 24-27. verseiben.)
Áldjon meg téged az ÚR és őrizzen
meg téged!
Világosítsa meg orcáját rajtad,
és könyörüljön rajtad,
fordítsa az ÚR az ő arcát rád, és
adjon neked békességet!
(A bevezető szöveget elmondta és
az éneket vezette Polyák Ágoston, az Országos Rabbiképző Egyetem hallgatója.)
6, Szent, szent, szent….
Nemcsak az ú.n. ároni áldás köti
össze a keresztény és a zsidó vallást. Millió érintkezési pont van. A katolikus
templomokban pl. minden szentmisén elmondják, vagy eléneklik a Sanctust. A
szöveg eredetije Jesája próféta könyvében található (őt a katolikusok Izajásnak,
a protestánsok Ézsaiásnak ismerik). A könyv hatodik fejezete a próféta
látomását írja le, amelyben Isten trónját dicsőítő angyalok veszik körül és így
énekelnek:
„Szent, szent, szent a mindenség
ura, Istene.
Dicsősége betölti az eget és a
földet.
Hozsanna a magasságban!
Áldott, aki jön az Úr nevében.
Hozsanna a magasságban!”
Most egy viszonylag ritkán
hallható gregorián szekvenciát fogok elénekelni erre a szövegre – természetesen
latinul.
(Tolmácsolta Balogh Judit, a
Nap-kör háziasszonya.)
7, Pilinszky
János: Mielőtt
A
jövőről nem sokat tudok,
de
a végítéletet magam előtt látom.
Az
a nap, az az óra
Mezítelenségünk
felmagasztalása lesz.
A
sokaságban senki sem keresi egymást.
Az
Atya mint egy szálkát
visszaveszi
a keresztet,
s
az angyalok, a mennyek állatai
fölütik
a világ utolsó lapját.
Akkor
azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
Nagyon
szeretlek.
S
a hirtelen támadt tülekedésben
sírásunk
még egyszer felszabadítja a tengert,
mielőtt
asztalhoz ülnénk.
(Elmondta Kárpáti Sándor, római katolikus lelkész.)
8,
Példázat az irgalmas samaritánusról
(Lk. 10, 25-37)
„És imé egy törvénytudó felkele
kísértvén őt, és monda: Mester,mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?
Ő pedig monda annak: A törvényben
mi van megírva? Mint olvasod?
Az pedig felelvén monda: Szeresd
az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és
teljes elmédből. És szeresd a te felebarátodat, mint magadat.
Monda pedig annak: Jól felelél.
Ezt cselekedd és élsz.
Az pedig igazolni akarván magát
monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
Jézus pedig felelvén monda:Egy
ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe esék, akik őt
kifosztván és megsebesítvén elmenének, s ott hagyák félholtan.
Történt pedig, hogy ment vala alá
azon az úton egy pap, aki azt látván elkerülé.
Hasonlóképpen egy lévita is,
mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
Egy samaritánus pedig az úton
menvén odaért, ahol az vala; és mikor azt látta, könyörületre indula.
És hozzá járulván bekötözé annak
sebeit olajat és bort töltvén azokba, és azt felhelyezvén tulajdon barmára vivé
a vendégfogadó házhoz és gondját viselé néki.
Másnap pedig elmenőben két pénzt
kivévén adá a gazdának és monda neki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül
ráköltesz, mikor visszatérek, megadom neked.
E három közül azért, kit gondolsz,
hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?
Az pedig monda: Az, aki könyörült
rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is eképpen cselekedjél!”
Igen, minden emberben ott van a
kérdés: ki a felebarátom. Kit kell szeretnem? Megpróbáljuk lehatárolni a
világunkat, és korlátokat állítunk fel. Keressük Istent valamilyen szinten, és
valamilyen szinten tettekké is váltjuk a szeretet parancsát, de korlátaink
vannak. Jézus, amikor hozzá fordul a kegyes ember, egy samáriait mutat neki.
Számunkra a samáriai egy más vallású ember, olyan, aki egy másik csoporthoz
tartozik, és akit úgy általában megvetünk. Úgy gondoljuk, hogy a mi nézetünk
túlhaladja az övét, hogy nem igaz istent imád, hogy felesleges gyakorlatoknak
él stb. Ilyen a samáriai. Jézus, amikor a szeretetről mond példabeszédet ennek
az embernek, azt mondja: nézd ezt a samáriait.
Nekünk is vannak samáriai
embereink. És most, hogy itt vagyunk, nekem az a legerősebb élményem, hogy
egymás számára samáriaiak vagyunk. Idegenek, akik mégis tanulhatunk egymástól,
és példák lehetünk egymás számára. A szeretet Jézus gondolkodásában nagyon
fontos, de nem valami romantikus fogalom. Mi sokszor azt gondoljuk, hogy a
szeretet valami rózsaszínű érzelem, legyünk egyek, szeressük egymást – pedig az
sokkal mélyebben van. A sebekben, egy ember egészen nyomorult állapotában. Két
ember között a szeretet tettekben valósul meg. Olyan dolgokban valósul meg,
amelyeket nehéz szavakban kifejezni. És úgy valósul meg, hogy az ember
megdöbben. Ez a szeretet más, mint amihez hozzászoktunk, mi nem vagyunk
nyitottak erre a szeretetre. Odáig tudunk elmenni, hogy a szeretetet a mi
emberi eszközeinkkel éljük meg, és sokszor kudarcot is vallunk. Sokszor
gyűlöletbe fordul a szeretet. A példázat pedig azt üzeni, hogy amikor
különbséget teszünk, azért tesszük, hogy az identitásunkat a másikkal szemben
legitimáljuk. A másikat lenézzük, a másik gyakorlatát elítéljük, és ennek
alapján megemeljük magunkat. Milyen távol van ez a szeretettől! Ez a kegyes
zsidó ember ki sem mondja, hogy ’samáriai’. Megvetés van a lelkében. Van benne
kegyesség, amivel Jézushoz jön, és ezzel együtt van benne ellenérzés.
Gyakran én is ezt látom magamban.
Tudom, hogy szeretettel kell viszonyulnom a muszlimhoz, a buddhistához és
minden olyan emberhez, aki nem az én hitvallásomat tartja, de van bennem
ellenkezés is sokszor. Ez a példázat rámutat: tedd a szeretetet. Ne magyarázd,
hanem éld! Az, hogy itt vagyok, az, hogy a Nap-kör alkalmain részt veszek,
számomra ezt jelenti. Mert a Nap utcában együtt beszélgetünk, a szeretetet
éljük. Számomra a szeretet forrása Jézus Krisztus, mert ő minden szinten
megélte a közösséget velünk, emberekkel. Ettől lehet a mi szeretetünk tettekben
megnyilvánuló szeretet. Kívánom, hogy ez a szeretet vezesse mindnyájunk életét.
(A bibliai szöveget felolvasta és
az elmélkedést elmondta Gyurkó Donát Sámuel, metodista lelkész.)
9,
Néhány üzenet a Koránból
Néhány áját szeretnék nektek az
eredeti arab nyelven elrecitálni, az egyes részek után elmondom az adott szöveg
magyar fordítását is.
És az Ő jelei közé tartozik az
egek és a föld megteremtése,
nyelveitek és színeitek
különbözősége (Korán, 30:22).
Ó, ti emberek! Mi bizony egy
férfiból és egy nőből teremtettünk titeket,
és népekké és törzsekké tettünk benneteket,
hogy megismerjétek egymást.
Bizony, a legnemesebb közöttetek Allah előtt, aki
a legistenfélőbb köztetek (Korán,
49:13).
Nincs kényszer a vallásban!
Bizony, a jó út megkülönböztethetővé
vált a rossz úttól (Korán,
2:256).
Allah nem tiltja meg nektek, hogy
jóindulattal és méltányosan bánjatok azokkal,
akik a vallás miatt nem harcoltak
ellenetek, és nem űztek el benneteket lakhelyetekről.
Allah szereti azokat, akik
méltányosan járnak el.
Allah csak azt tiltja meg nektek,
hogy azokkal kössetek testvérbarátságot,
akik a vallás miatt harcoltak
ellenetek,
elűztek titeket a lakhelyetekről,
és segítettek abban,
hogy elűzzenek titeket onnan. Aki
testvérbarátságot köt velük, az vétkes (Korán, 60:8-9).
(Recitálta és felolvasta Abdul
Fattah Munif, a Magyarországi Muszlimok Egyházának tanítója.)
10, Dávid Ferenc tanítása a
vallásszabadságról
1568 január 6-13-a között
tartották Tordán azt a híres országgyűlést, ahol elsőként Európában határozatot
hoztak a vallásszabadság, a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság
biztosításáról. Dávid Ferenc sokat idézett mondatai így hangzanak:
„A prédikátorok minden helyen
hirdessék az evangéliumot, mindenki az ő értelme szerint, és a közösség, ha
elfogadja, jó, ha pedig nem, senkit se kényszerítsenek arra, amit lelke el nem
fogad. Mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki
az elöljárók közül, se mások a prédikátort ne bántsák, a vallásért senkit se
szidalmazzanak – az előbbi szabálynak megfelelően. Nem engedtetik meg senkinek,
hogy a tanításért bárkit büntessenek, vagy fenyegessenek: mert a hit Isten
ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.”
…
Dávid Ferenc ezt vallotta:
„Sehol sem tanuljuk Isten
igéjéből, hogy az Isten igéjét és a vallást tűzzel-vassal kell terjeszteni.”
Krisztus országának népe és áldozata önkéntes, fegyverrel és fenyegetéssel az
evangélium elfogadására nem kényszeríthető, hanem szabadon engedelmeskedik.
„Nincs nagyobb esztelenség, sőt képtelenség, mint külső erővel kényszeríteni a
lelkiismeretet és a lelket, aki felett hatalommal csak a teremtője bír.” A
türelmetlenségtől és ennek következményeitől csak a tolerancia szabadíthatja
meg a keresztényeket. Tartsuk tiszteletben egymás hitét, mert mindnyájan Isten
teremtményei és egymás testvérei vagyunk.
Dávid Ferenc János Zsigmond fejedelemnek
a következőket írja: „… engedtessék meg ellenfeleinknek, hogy szabadon
kárhoztassanak bennünket, mert csak így jutunk elébb.”
(Felolvasta Molnár Szilveszter,
az Unitárius egyház tagja.)
11,
23. zsoltár
Az Úr az én pásztorom, nem
szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem,
csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, és az
igazság
ösvényén vezet engem az ő
nevéért.
Még ha a halál árnyékának
völgyében járok is,
nem félek a gonosztól, mert te
velem vagy;
vessződ és botod vígasztalnak
engem.
Asztalt terítesz nekem
ellenségeim előtt,
megkened fejemet olajjal,
csordultig van a poharam.
Bizony, jóságod és kegyelmed,
követnek engem
életem minden napján, és a te
házadban
lakom örök időkig.
(Héberül énekelte Gara István,
izraelita kántor.)
12,
Elmélkedés Isten szeretetéről
…
Ha arra használjuk az életünket,
hogy szeretjük Istent és szeretjük egymást, nem okoz problémát, ha az, akit
szeretünk, nem a mi közösségünkhöz tartozik…
Mindenki a boldogságot keresi, ez
azért van, mert képesek vagyunk boldoggá lenni. Ha pedig úgy érezzük, hogy ez
ránk nem igaz, a hiba nem másokban, a másként hívő, gondolkodó emberekben van,
hanem bennünk. És abban, hogy nem vagyunk szoros kapcsolatban Istennel…
Amikor megpróbálom a körülöttem
élő embereket jelentéktelennek, súlytalannak tekinteni, hamis büszkeségben
élek. Hihetem, hogy Isten előtt vagyok, de így a hitem nem működik. Csak akkor
működik, ha valóban felemelkedem Istenhez, ez pedig nem történhet meg csak a
szeretet által. Ha szeretetet adunk és kapunk. A szeretet Istentől jön, és akik
Istenben hisznek, nincs más dolguk, mint az ő szeretetét továbbadni…
Haré Krisna, haré Krisna, Krisna
Krisna, haré haré:
haré Ráma, haré Ráma, Ráma Ráma,
haré haré.
(Elmondta Horváth Ádám,
Krisna-hívő.)
Záróáldás
A mindenható, örökkévaló Isten
áldjon meg mindenki, aki itt van, aki együtt imádkozik a szeretet és a
testvériség nevében!
És áldja meg azokat a
közösségeket, ahonnan érkeztünk!
Áldja meg azt a jó szándékot,
amely által létrejött ez a vallások közötti imanap!
Adja meg, hogy még sok ilyen
alkalom legyen, és minél nagyobb számban vegyünk rajta részt – jó akarattal, a
szeretet, az egyetértés, a békesség nevében!
Ámen.
(Elmondta Szentiványi Ilona,
unitárius lelkész.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése