MEGHÍVÓ

A Nap-kör szeretettel hívja és várja következő nyílt alkalmára mindazokat, akiket a különféle világvallások hite és vallásgyakorlata érdekel.

December 2-án, vasárnap délután be fogjuk mutatni egymásnak és az érdeklődőknek, a téli napfordulóhoz köthető, vagy legalább is az időben ahhoz közel eső ünnepek szokásait. Elmeséljük a vonatkozó történeteket, és megkínáljuk egymást mézes süteménnyel, flódnival és mindenféle keleti finomsággal.

Az egyes vallások képviselői megvásárolható DVD-ket és könyveket is hoznak majd magukkal.

Helyszín: 8. kerület Nap u. 25 (a Ferenc körúti metrómegállótól 6-8 perc gyalog).

Kezdés: du. 3 óra. Elkésni szabad, de nem érdemes.

Arészletekről érdeklődni lehet:
Balogh Juditnál juditbalogh@vnet.hu, 06(30) 636-4467.

Beszámoló a 2012 november 8-i Nap utcai összejövetelről

Novemberi találkozónkon a zsidóságot érő igaztalan vádaskodásokról beszélgettünk Vári Pista bátyánk vezérlete alatt. Bevezető gondolatait Buk Miklós Kétezer éves út című könyve alapján fejtette ki hangsúlyozva, hogy a gálutban (= szétszóratásban) a zsidóság sokkal jobban ki volt téve a környezeti hatásoknak, mint az önálló állammal rendelkező népek – ugyanakkor ragaszkodnia kellett belső hagyományaihoz, hogy az asszimilációt elkerülje.

Eszmecserénk során a következő témákat érintettük, és a következő konszenzusokra jutottunk:

1, A teológiai antijudaizmus (lényegében elmúlt már, de az általa okozott fantomfájások élnek még) nem azt kérdezi, hogy kik a zsidók, hanem, hogy mi bizonyítja a bűnösségüket. Az 1. század kereszténysége azért fordult szembe a judaizmussal, mert abból vált ki, és igyekezett a különbségeket erkölcsi/teológiai alapon hangsúlyozni. Ez, mint lélektani jelenség ma is fennáll: ahová én tartozom, ott van az igazság és az erkölcs – ami az én felfogásomtól eltér, aberrált.

2, A zsidóság nem morális és nem is hitbeli közösség. Zsidó mindenki, aki zsidó anyától születik, és valamelyest ismerője/résztvevője a zsidó kultúrának.

Nem szabad tehát rajtuk számon kérni

a, a hitbeli egységet,

b, az egyházat mint joghatóságot,

c, a morális egységet.

Más szóval a judaizmusban nincs lelki és szervezeti egység, valamint nem létezik egységes kultusz sem. Tudnunk kell ugyanakkor ezt az egységet a zsidóság nem is igényli. 

3, Nincs egységes joghatóság, precedensjog van, a római jogalkotás semmiféle sémája nem kérhető számon a zsidó jog gyakorlóin. Ez azt jelenti, hogy az egyes esetekben hiteles személyek – általában rabbik – döntése a mérvadó.

A haláha tehát nem jogsztabály-gyűjtemény, hanem történet-gyűjtemény, személyes tapasztalatokból leszűrt tanulságok összessége, amiből az adott ítélkező testület kiválaszthatja a megfelelő verdiktet. 

4, A zsidóság – mint már említettem - nem nép és nem is vallás, hanem kultúra, más szóval tradíció és szöveghagyomány. Nem filozófiai törvényeket szögez le, hanem történeteket mesél. A Talmud bölcsei semmilyen elméleti kérdésre nem adnak választ, döntési lehetőségeket kínálnak, amelyek közül egy adott helyzetben választani lehet. A Talmud ugyanakkor olyan történeteket mond el, amelyek a Tórára, vagyis a legrégebbi vallási hagyományra mennek vissza. A Tóra ennek értelmében a zsidó sors forgatókönyve. 

5, A zsidók és a keresztények viszonya Istenhez nem egyforma – a keresztények többsége apa-gyermek, ill. hűbérúr-vazallus jellegű kapcsolatban áll Istennel, a zsidók és Isten viszonya ugyanakkor szerződéses. Egyenrangú felek párbeszéde áll fenn, és a be-nem-tartott szót Istenen büntetlenül számon lehet kérni.

Ugyanezért más a zsidók viszonya a kanonizált szövegekhez is, de erről a Tóra szerepe kapcsán már esett szó.

6, A vallási és a világi szféra a zsidóságban nem különül el. Az anyagi gyarapodás tekinthető Isten áldásának – legalább annyira, mint a gazdag gyermekáldás, vagy a különleges intellektuális adottságok és tanulási lehetőségek. A jó sorban élő ember hálát ad Istennek az anyagi boldogulásért, és szegény Talmud-tudóshoz adja feleségül a lányát. Így kerek a világ.

A szegénység és a szüzesség a zsidó gondolkodásban tehát önmagukban nem képviselnek erkölcsi értéket.

7, A kapitalizmus a pénzforgalmon alapul, mivel pedig a zsidóság Európában kb. a 18. századig nem vehetett földet, kénytelen volt a kereskedelemből és a pénzkölcsönzésből élni. Ezt lehet és akkor is lehetett korrektül csinálni, a kereskedő, a bankár nem voltak szükségképpen erkölcstelen személyek, bár nyilván erre is akadt példa. A középkori keresztény Európa mégis általánosítva démonizálta a pénzforgalom főszereplőit, mivel az önellátó paraszti gazdaságokon alapuló társadalmak gondolkodásába a kapitalizmust mozgató és fenntartó törvényszerűségek és személyek nem illettek bele.

A katolikus egyház és az ortodoxia pedig a legutóbbi időkig zsigerből irtózott a kapitalizmustól.

8, Ugyanakkor zsigerből irtózott a szocialista eszméktől is. Nem ok nélkül. Sok, vallásától elidegenedett, földnélküli, fizikai munkából tengődő zsidó proletár és valamivel jobban élő iparos, orvos, újságíró, vagy művész a 19-dik és a 20-dik század fordulóján erősen vonzódott a szociáldemokrata mozgalomhoz – annak szélsőséges formáihoz is. Következésképpen a Tanácsköztársaság elit alakulatában a zsidó származású, ámde vallásukat nem gyakorló politikusok messze többen voltak a vallásukat nem gyakorló keresztényeknél. Tevékenységük kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar közgondolkodásban.

Főleg miattuk öltött testet 1920 után az az egyház által támogatott, de az egyházi médiában meg nem jelenő antiszemitizmus, ami először csak a numerus clausushoz, később a zsidótörvényekhez, majd pedig az Eichmann-terv magyarországi végrehajtásához vezetett.

A mai magyar jobboldali köztudatban még mindig ez a kép él:

a zsidók erkölcstelenek és elvtelenek, minden áron vagyont akarnak szerezni, és ha az valamiért nem megy, kommunisták lesznek, és mindenkin átgázolnak a hatalomért – no meg az azzal járó anyagi javakért. (Ld. a 48 –as hatalomátvételt irányító négyesfogatot.)

Közben pedig mind a kapitalizmus, mind annak kemény bírálata belefér a zsidó habitusba

A zsidó habitusba a zsidóság kemény bírálata is belefér... Talán éppen ez nem fér az őket bírálók fejébe.

9, A legnagyobb falat talán mégis az anticionizmus.

Van egy nép, amelynek nincs közös múltja, hite, politikai víziója, stb-je, mégis államot akar teremteni magának ősei földjén, Palesztinában, ahol háborítatlanul élhet. Ezt persze csak a helyi arab lakosság korlátozásával tehette meg 1948-ban, és a konfliktus azóta is újra meg újra felizzik. A modern zsidó állam fennállása alatt három önvédelmi háborút nyert meg szomszédai ellen, amitől az ENSZ és nyomában a világ közvéleményének jó része Izraelt agresszornak tekintette, és ezt a véleményt ma is sokan osztják – szerintük nincs gond a zsidókkal, de Izrael veszélyt jelent a világ számára.

Ha ilyen nézettel találkozunk, azt kell leszögeznünk, hogy a zsidó államot nem a Messiás alapította, szekularizált ország, ahol a vezetők nem szentek és nem is tévedhetetlenek. Izrael napi politikáját bírálni tehát esetenként nem elítélendő. Súlyos vétség azonban, ha valaki tagadja Izrael jogát a léthez, mert hazához minden népnek joga van.

Lehet azonban minden támadásra más regiszterben válaszolnunk, mint amilyenben a vád elhangzott. Érvelni csak akkor érdemes, ha vitapartnerünk nem érzelmi alapon, zsigerből támad, hanem hajlandó az ész-érveket végighallgatni és mérlegelni. És amennyire adekvát válasz a kereszténységet ért dühös kirohanás esetén egy szeretetteljes gesztus, ugyanolyan jó hatást válthat ki, ha a zsidóságot annak utánozhatatlan humorával, hétköznapi bölcsességével védjük meg.

Támadások a kereszténység ellen és a védelem lehetőségei

1.    tétel

Az egyet-nem-értés nem támadás.

Aki úgy gondolja, hogy egy másik valláshoz jobban vonzódik, vagy semmilyen valláshoz nem vonzódik, megteheti. A mi világnézeti környezetünk lehetőséget ad szabad véleményalkotásra bármilyen kérdésben a jog határain belül – hazánkban a vallás magánügy.

Értelemszerűen nem kell olyan dogmákat védenem, amelyekben nem hiszek. Viszont lehetőségeimhez mérten ki kell állnom amellett, hogy mindenütt az egész világon gyakorolhassa a vallását, és hirdethesse az értékeit mindeniki, az is, akivel teológiai értelemben nem értek egyet; legyen bár zsidó, buddhista, muszlim, hindu, vagy keresztény.

A CSI (Christian Solidarity International) az Amnesty International társszervezete. Ők nyújtanak erkölcsi, jogi, anyagi védelmet azoknak a keresztényeknek, akiket a Harmadik Világban a hitük miatt üldöznek. Honlapjukon rendszeres tájékoztatást adnak az elért eredményekről: bebörtönzött lelkészek, misszionáriusok kiszabadulásáról, nagy összegű segélyek eljuttatásáról a megfelelő helyekre, rabszolgának eladott gyerekek kivásárlásáról stb. Néha csak aláírást kérnek, néha pénzt is. Jó, ha legalább tudunk a tevékenységükről.

2. tétel

A dogmatikai vita ugyanakkor nem a mi dolgunk. Azt végzik helyettünk képzettebbek, mégpedig nagyon kultúrált formában. A hitviták ideje lejárt. (Ez viszonylag új dolog. Egy 1949-ben íródott katolikus hittankönyvben láttam, hogy protestáns istentiszteleten részt venni bűn, amit meg kell gyónni. Arról, hogy egyéb, nem-keresztény vallások is léteznek, nem történik említés)

Mikor változott meg a helyzet? Konkrétan 1958 és 63 között, akkor volt u.is a II. Vatikáni Zsinat. Itt komoly nyitás történt sokféle szempontból. Minket ezek közül a Nostra Aetate c. dokumentum érint, amely sorra veszi, és nagy tisztelettel mutatja be a világvallásokat. A Zsinatot követően ökumenikus és vallásközi vegyes bizottságok alakultak a Vatikánban, amelyek nem térítik egymást, hanem ismerkednek, és azt kutatják, hogy miben lehetséges az együttműködés, és miben nem.

Más, részben civil kezdeményezések is alakultak ugyanebből a célból – ilyenek pl. a Weltethos, vagy az ICCJ.

A változás lassú, és időnként a Lenin által felvázolt módon zajlik (két lépés előre, egy hátra). De annyit mindenképpen tudnunk kell, hogy a reformzsinat előtti idők már nem térhetnek vissza. 

3. tétel

Nekünk az „utca emberé”-vel van, ill. lehet dolgunk. Ki ő? A rokon, a barát, a kolléga, a szomszéd, vagy az a másik influenzás, akivel egymásra köhögünk a körzeti orvos várószobájában. Mindegy. Az a lényeg, hogy ő érzelmileg befolyásolt és alulinformált, más szóval előítéletei vannak.

Szükséges és lehetséges taktikai lépések:

a, Amikor a partnerünk állít valami barátságtalant, próbáljuk kideríteni, miről beszél. (Pl. sokan vitatkoznak arról, hogy antiszemiták-e a történelmi keresztény egyházak, de az ellentétes véleményt képviselők nem állapodnak meg arról, hogy mi az antiszemitizmus. Vagy: szócséplés arról, hogy politizáljanak-e az egyházak, de a felek nagyon különféleképpen határozzák meg, hogy mi a politizálás.)

Mindenképpen igyekezzünk megtalálni vele a közös definíciót, mert még az is lehet, hogy egyetértünk.

b, Ne engedjük, hogy általánosítson. (Pl. „A katolikus papok vagy homokosok, vagy pedofilek, vagy szeretőt tartanak.” „Nem értenek semmihez, de elvárják a tiszteletet és azt, hogy a nép higgyen nekik.”) Partnerünk nyilván nem alaptalanul mondja, amit mond, de a számtalan kivételről nem vesz tudomást. Ezek közül néhányra kell felhívni a figyelmét – türelmesen és barátságosan.

c, A szerecsenmosdatás nem kötelező! Sőt!

Amint nem kötelező megvédeni azokat a hittételeket, amelyeket magunk nem osztunk, nem kell takargatnunk vagy mentegetnünk a szerintünk helytelen cselekedeteket, gyakorlatot sem. Jézus elítéli a bűnt, de lehetőséget ad a bűnösnek, hogy tiszta lappal induljon. Ha az adott cselekedet vagy döntés ennek ellenére nálunk annyira kiverte a biztosítékot, hogy lesújtó véleményt alakítottunk ki az adott személyről, csoportról is, még mindig mondhatjuk – türelmesen és barátságosan -, hogy nagyon sajnáljuk a történteket, és reméljük, van az adott helyzetből kiút. Semmiképpen se öntsünk olajat a tűzre!

4. tétel

Milyen oldalról érheti leginkább támadás a kereszténységet? (Persze nem Indiában, vagy Algériában, hanem a mi környezetünkben.)

A, agnosztikus oldalról,

vagyis olyan emberek részéről, akik nem sokat tudnak a kereszténységről, vagy amit tudnak, rosszul tudják. Ezek többsége gyerekkorában kötődött valamilyen fokon valamelyik keresztény csoporthoz, egyházhoz, de súlyos csalódás érte és kiábrándult. Támadásai arról szólnak, hogy a csalódottságát igyekszik igazolni, alátámasztani.

- Számára jelentős támadási felület a történelmi egyházak konzervatív mivolta. Ez részükről természetes, mert elég régóta fennállnak, és ragaszkodnak a jól bevált értékekhez. A baj akkor kezdődik, ha egy keresztény csoport, vagy egyház valamelyik konzervatív párt szekértolójává válik, és kiszolgálja annak rövidtávú, politikai érdekeit. Ha egy agnosztikus vitapartner ez utóbbit teszi szóvá, akkor sajnos a 3/c taktikai lépés válik indokolttá.

- Gyakran hallható az antiszemitizmus vádja is. Ilyen esetben a 3/b megoldást javaslom. Az antijudaizmus ugyanis keresztény találmány. Évszázadokon át befolyásolta a teológiát és a közbeszédet, de a Holokauszt után a felelősségteljes egyházi és világi személyek élesen szembefordultak a korábbi kétkulacsos, vagy kimondottan nácibarát egyházpolitikával, és elhatárolták magukat tőle. (Németországban legalább is ez történt.) A mai Magyarországon léteznek ugyan „zsidózó” papok, lelkészek, hitoktatók, de hallgatottságuk nem számottevő, a hivatalos orgánumokban pedig nincsenek ilyen megnyilvánulások. Az ellenkezőjére több példa van. Az antiszemitizmus táptalaja lényegében kívül került az egyházakon.

B, Jelentősebb és alattomosabb támadások jönnek ezotérikus oldalról. A lélektani kiindulópont itt ugyanaz, mint az agnosztikusok esetében, csak itt a delikvens nem a vallás elutasításában landol, hanem a babonában. (Asztrológia, jóslás, rontáslevétel stb.) Igénye van a hitre, de azt nem egy másik vallásban keresi és találja meg. Hasonlattal élve nem egy másik tiszta forrásból iszik, hanem valami ciszternából.

Kétféle ezotériáról tudunk.

- visszatérés egy Európában már kihalt, pogány kultuszhoz

Esetünkben ez a honfoglalás előtt gyakorolt természetvallás égig érő fával, sámánokkal, csodaszarvassal, turulmadárral stb. (Több ilyen csoport is van, megtekinthetők az Interneten.)

Úgy vélekednek, hogy Szent István elárulta a magyarságot, amikor a kereszténység fölvételét kötelezővé tette, felnégyeltette Koppányt, a rovásírással telerótt botokat elégettette, és a régi vallás pozitív hozadékát (pl. népi gyógymódok) is kisöpörte a köztudatból. Az egyik ilyen ezotérikus csoport jelenleg ott tart, hogy Jézus magyar volt, az ószövetségi törvény-vallással a magyarok ősi, egyistenhívő szeretet-vallását állította szembe, ezért ölték meg a zsidók.

- egy távol-keleti vallási irányzat, vagy gyakorlat nyugativá maszkírozása

Ezek a keleti ihletésű ezotérikus irányzatok jobban hasonlítanak egymáshoz, mint az életre csókolt pogány kultuszok - nemzeti jellegük tulajdonképpen nincs is. Azért támadják a kereszténységet, mert elhatárolódik a reinkarnáció és a karma törvényének tanításától. Nem követik ugyanakkor a távol-keleti vallások egyikét sem, noha többségük előírja a vegetarizmust és a gyakori meditációt. Szerintük a monoteista vallások mind elavultak, a Káli Juga (a legsötétebb világkorszak) termékei, és nemsokára elsöpri őket az Örök Törvény.

Bármelyik csoporthoz tartozzon is vitapartnerünk, nehéz dolgunk van. Az agnosztikusnak – főleg, ha művelt és tájékozott -, gyakran kell igazat adnunk. Az ezotérikus csoporthoz tartozó viszont könnyen mondhatja, hogy az egyházak teológiai okfejtései elzúgnak a feje fölött, a templomaikban fázik (lelki értelemben is), mostani helyén viszont olyan közeg veszi körül, amelyben jól érzi magát.

Nekem eddig az az – alapvetően keresztény – módszer vált be, hogy időt szántam az illetőre, és igyekeztem kimutatni, hogy szeretem, noha a másik oldalon állok. A keresztény történelem példamutató alakjairól is el lehet pottyantani egy-egy, a beszélgetés témáját érintő történetet.

Az „előadás”t követő vita során elhangzott néhány figyelemreméltó kiegészítés ill. helyreigazítás.

1, Nem határoztam meg pontosan, hogy kit tekintek agnosztikusnak.

Nos, a szót annak eredeti (görög) értelmében használtam. „A-gnózisz” = nem tudás. Agnosztikus tehát az, aki nem tudja, van-e Isten, lényegében ezzel a kérdéssel nem foglalkozik.

2, Lesújtó a véleményem az ezotériáról. Hát, ez sajnos igaz, az ezotériát általában gyenge minőségű valláspótléknak tartom.

Helyt adok viszont a felvetésnek, mert ezzel megszegtem a saját magam által hozott 2/b szabályt, vagyis általánosítottam. Korrigálom az álláspontomat, amennyiben tényleg nagyon sokféle ezotérikus irányzat, iskola és közösség van, de nem mind viselkedik ellenségesen a monoteista vallásokkal szemben. Még ugyanazon csoporton belül is megfogalmazódhatnak különféle vélemények. Védekezni pedig csak akkor kell, amikor támadás ér, előbb semmiképpen. Aki tehát nem bánt senkit, nyugodtan higgyen és csináljon, amit akar – csak arra ne számítson, hogy követőket fogok neki toborozni.

Ha pedig megbánt, akkor is legyek észnél. A közelmúltban ért egy megjegyzés, szó szerint a következőképpen: „Gyűlölöm a kereszténységet!” Aki mondta, szeret engem, a megjegyzését nem nekem szánta (pontosan nem is tudom, kinek), lehet, hogy csak úgy kijött belőle, mint a kötőszavazás a kamaszokból. Nálam mégis csúnyán kiverte a biztosítékot, és kétszeres hibát követtem el.

a, Nem kérdeztem meg, hogy konkrétan mi baja van, kivel van baja, bántotta valaki, vagy csak félreértett valamit a Bibliában. Mert egy egész vallást, egy egész kultúrát nem lehet gyűlölni. Nem kérdeztem meg tőle, hogyan jutott idáig.

b, Nem vettem tekintetbe, hogy ő nem egy fej-nehéz, hanem egy indulat-nehéz ember, akit az érzelmei motiválnak elsősorban, a szavait is jobbára az indulatai vezérlik. Valószínűleg gyököt kellett volna vonnom az idézett megjegyzésből, aminek eredményeképpen talán az derült volna ki hogy „utálom a spanyol inkvizíciót, meg a keresztes háborút”. Jó, azokat én is utálom, csak nem tudom őket meg-nem-történtté tenni.

3, Elhangzott egy kifogás, mi szerint az ezotérikus irányzatok, iskolák és csoportok nem vallások, de nem is valláspótlékok, mert önálló szertartásaik és vallási jellegű hagyományaik nincsenek.

Ez csak részben igaz. Az újpogány közösségek nagy része kapcsolatot tart azokkal a népekkel, ahol még működnek varázslók, sámánok stb.-k (a magyar ősvallás követői pl. a csuvasokkal), és igyekeznek átvenni tőlük bizonyos szertartásokat. A távol-keleti iskolákat utánzó, vagy azokhoz kapcsolódó csoportok pedig hagyományaikat és szertartásaikat többnyire onnan koppintják, legendaviláguk is arra hajaz.

4, Végső tanulságként talán az fogalmazható meg, hogy ha egy kívülálló bármilyen okból igazságtalanul fogalmaz meg egy hangsúlyosan negatív véleményt valamely keresztény egyház, tanítás, magatartásforma stb. ellen, nem abban a regiszterben kell válaszolni, amelyikben a támadás elhangzott. És nagyon oda kell figyelni arra a személyre, aki a véleményt megfogalmazta. Jobb esetben sok dologra megtaníthatjuk egymást…

Egészítsétek ki ezt az anyagot – aki ott volt, azért, aki meg nem volt ott, azért.

Legközelebb a zsidókról lesz szó, gyúrjatok a témára!

Judit

ELHANGZOTT A BÉKÁSMEGYERI VALLÁSKÖZI IMANAPON - 2012. JÚNIUS 3.

1,                     Dhammapada, a Tan ösvénye (részlet)

                        Iker-versek

                        A szándék minden dolog indítéka, lényege.

                        Azt, aki gonosz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,

                        nyomon követi a szenvedés, mint igavonót a kerék.

                        A szándék minden dolog indítéka, lényege.

                        Azt, aki igaz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,

                        nyomon követi a boldogság, mint árnyéka a lépkedőt.

                        „Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt!”

                        Aki folyton ezen töpreng, abban örök a gyűlölet.

                        Mert a gyűlöletet nem szűnteti meg a másik gyűlölet.

                        Ez a törvény: ha nem gyűlölsz, úgy szűnik meg a gyűlölet.

                        Nem fogja fel sok ember, hogy fékeznie kell önmagát,

                        ám aki ezt felfogja, megbékél és nem gyűlölködik.

                        Aki csak a gyönyört nézi, s nem fékezi érzékeit,

                        az evésben mértéktelen, hanyag és gyenge jellemű,

                        azt ledönti a Kísértő, mint korhadt fát a vihar.

                        Aki a rosszat látja, de megfékezi érzékeit,

                        az evésben mértékletes, a hitben szilárd és iparkodó,

                        nem bír azzal a Kísértő, olyan, mint a szikla szélviharban.

                        Ha sárga köntöst öltött is fel, de vétkét nem vetkőzi le,

                        hamisság és indulat rabja, nem érdemli meg e ruhát.

                        Ha vétkeit levetkőzte, s az erényben szilárdan áll

                        hamisság és indulat nélkül, méltán viseli e ruhát.

                        Ki a lényegtelent fontosnak hiszi, s nem fontosnak a lényegtelent,

                        téves gondolkodásával a lényeghez sosem jut el.

                        Ki a fontosat látja fontosnak, s nem fontosnak a lényegtelent,

                        gondolkodásával a lényeghez eljut hamar.

                        Ahogy a rosszul fedett házat elárasztja a zivatar,

                        a fegyelmezetlen lelket is elárasztja a szenvedély.

                        Mint ahogy nem árasztja el a jól befedett házat a zivatar,

                        a fegyelmezett lelket sem önti el a szenvedély.

                        Megbánja, amit tett, még ideát,

                        s megbánja halála után odaát

                        a gonosztevő, mert gyötrelem

                        sújt rá gaztette jutalmaként.

                        Nem bánja, amit tett, sem ideát,

                        s nem bánja halála után odaát,

                        aki jót tesz, mert igaz jutalom

                        vár rá jótette jutalmaként.

                        Megszenved a tettéért ideát,

                        s megszenved értük majd odaát

                        a gonosztevő, ha pokolra zuhan,

                        s jajgathat: „ó miért tettem ezt?”

                        Örvendhet a tettéért ideát,

                        s örvendhet érte majd odaát,

                        aki jót tesz, mert az égbe kerül,

                        s boldogan mondja „helyesen tettem ezt”.

                        Hiába hirdet sok ezer nemes szót

                        a férfi, ha nem aszerint cselekszik.

                        A szerzetesség haszontalan annak,

                        ki pásztor, de más nyáját veszi számba.

                        Ha csak kevés szót mond is ki a férfi,

                        de törvényben jár, s aszerint cselekszik,

                        a bűnt, s a szenvedélyt messzire vetve

                        helyes tudással, igaz ismerettel

                        sem itt, sem túl semmire sem vágyik,

                        a szerzetesség hasznára van annak.

(Felolvasták: Göröcs Dorka és Bíró Dávid, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatói)

2,                 Sun Myung Moon: A békeszerető világpolgár.

Részlet a Folyó nem utasítja el a beleömlő patakokat c. fejezetből

Könnyű a békéről beszélni. A békét elhozni azonban nem könnyű. Azért van ez így, mert az emberek félretolják a legalapvetőbb igazságot, ami a béke világához szükséges. Úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy ez az igazság ott van. Mielőtt egyének vagy nemzetek közti békéről beszélhetnénk, az Isten és köztünk lévő békéről kell beszélnünk.

Mindegyik egyház magát gondolja ma a legmagasabb rendűnek elutasítva és lenézve más vallásokat. Nem helyes kerítéseket húzni vallások és felekezetek közé. A vallás olyan, mint egy széles folyam, amely egy ideális, békés világ felé folyik. A folyam hosszú ideig halad, mielőtt a béke széles kiterjedését elérné. Útja során sok patak, folyó ömlik belé. A patakok megszűnnek patakok lenni, amint a folyammal találkoznak. Attól kezdve a folyam részévé válnak, így egyesülnek. A folyam nem utasítja el a belé ömlő folyók egyikét sem. Befogadja azokat, átöleli az összes folyót, és egyetlen áramlást hoz létre, amint halad az óceán felé. Manapság az emberek nem értik meg ezt az egyszerű igazságot. A folyók, amelyek a folyamot keresik, és belé ömlenek, a vallások és a felekezetek. Minden folyó más forráshoz vezeti vissza eredetét, de mindnyájan egy irányba haladnak. Keresik a békés, ideális világot. A béke soha nem jön el a földre, ha nem romboljuk le a vallások közötti falakat. Több ezer évig a vallások konkrét etnikai csoportokkal együtt nőttek, így magas kulturális falak övezik őket. A falakat lebontani különösen nehéz feladat. Évezredekig minden vallás magas falakkal vette körül magát kitartva amellett, hogy az a vallás az egyetlen helyes út. Néha egy-egy vallás kiterjesztette a befolyását más vallásokra, összetűzésekbe, harcokba keveredett. Isten szándéka nem járt együtt Isten nevével.

Isten akarata a béke. A nemzetek és vallások által széttöredezett világ, ahol az emberek támadják egymást, küzdenek egymással és egymás vérét ontják – nem az, amit Isten akar. Amikor vért ontunk és küzdünk egymással Isten nevében, csak fájdalmat okozunk Neki.

(Felolvasta Krebsz Tibor, az Egyesítő Egyház tagja.)

3.                  Ima a résztvevőkért, a keresztény résztvevők nevében

Köszönjük áldott Istenünk, hogy különböző felfogású, hitű, felekezetű testvérekkel együtt szólíthatunk Téged. Testvérek vagyunk valamennyien, mert emberek vagyunk, a Te teremtményeid, ilyen értelemben a Te gyermekeid.

Ámen.

Köszönjük, hogy testvérek lehetünk abban is, hogy Téged szólítunk Istennek, a mindenség teremtőjét, megváltóját, célba vivőjét.

Ámen.

Köszönjük, hogy sokan testvérek lehetünk abban, hogy a Te üzenetednek tekintjük a Bibliát, a szent Írást, ehhez akarjuk igazítani a gondolkodásunkat, az életünket.

Ámen.

Köszönjük, hogy sokan testvérek lehetünk abban, hogy Urunk, Jézus Krisztus él a szívünkben, és mi Őbenne élünk.

Ámen.

Segíts, hogy olyan legyen ez az alkalom, amelyben kedvedet találod.

Ámen.

Köszönöm Istenem, hogy Te szeretet vagy! Szeretetből és szeretetre teremtetted a világot, és benne minket, ember-testvéreket. Arra vágyol, hogy viszontszeressünk, sőt, hogy befogadjunk Téged a szívünkbe, hogy bennünk élj, mi pedig Tebenned. Bevallom, nem tudjuk felfogni ezt a hatalmas, szerető szándékodat, de örömmel akarjuk megragadni a lehetőséget. Ezért kérünk most együtt, hogy ez minél tágabb körben megvalósuljon bennünk.

Ámen.

Köszönjük, hogy Te időtlen vagy, amint a bibliai csipkebokor-jelenetben bemutatkoztál. Köszönjük, hogy Téged nem ér meglepetés, amikor visszautasítunk, hiszen mindent tudsz. Egyszerre látod a jelent, a múltat és a jövendőt. Tudod, hogy csak Te tudod helyrehozni a mi összes visszautasításunkat. Ezért jelentél meg közöttünk az Úr Jézus Krisztusban, hogy életünk legyen, mégpedig bőséges és teljes, benned való életünk. Mentő szereteted utánozhatatlan példáját adtad az ő kereszthalálában, és biztos jövőnk elképzelhetetlen lehetőségét az ő feltámadásában, mennybemenetelében. Köszönjük, hogy kiárasztottad szent lelkedet, akit mindenki befogadhat, ha teljesen rád bízza magát.

Ámen.

Köszönjük, áldott Istenünk, hogy földi életünk minden pillanata hallatlanul értékes. Segíts úgy élnünk, hogy mások életét veled együtt építhessük.

Ámen.

Köszönjük, hogy mindenki életét előre viszed. Segíts, hogy átvegyük e mentalitásodat, és mindenki számára áldássá legyünk.

Ámen.

Köszönjük, hogy benned a szeretet és az igazságosság annyira egy, hogy nem kell az életünkben tapasztalt rengeteg igazságtalanságot saját magunknak megbüntetnünk. Köszönjük, hogy arra bíztatsz, hogy a Te mentő szereteteddel vegyünk körül mindenkit, akivel találkozunk. Segíts, hogy így szeressünk minden embert.

Ámen.

Köszönjük, hogy nem csak megígérted, de meggyőzően bizonyítottad is, hogy visszajössz, amikor eljön az ideje, és lezárod ezt a világkorszakot, sőt ujjá teremtesz minket, és nem lesz többé halál, gyász, jajkiáltás, fájdalom, csak a veled és benned való élet teljessége.

Ámen.

Köszönjük, megtudhattuk tőled, hogy van célja az életünknek. Van jövőnk, ami nem bizonytalan és reménytelen, hanem emberhez méltó és igazi, tőled való. Segíts, hogy életünk egyre inkább ennek a nyilvánvaló bizonyítéka legyen.

Ámen.

Magasztalunk azért, mert Te vidám Isten vagy. Köszönjük, hogy Jézusban megmutattad igazi arcodat, és ezt átélhetjük, amikor betöltesz szent lelkeddel.

Ámen.

Köszönjük, hogy azért helyeztél sok embert egymás mellé, mert azt akarod, hogy egymásnak igazi örömöt, élményt és segítséget nyújthassunk.

Ámen.

Áldj meg minden tőled való közösséget küzdelmes világunkban. Áldj meg minden családot, hogy felismerjük, mi a szándékod a családdal, és ebben az embert próbáló gyönyörűségben igénybe vegyük a Te pótolhatatlan segítségedet és jelenlétedet.

Ámen.

Magasztalunk, amiért a Tórában a családi és a szociális viszonyok megvalósítását kötötted a lelkünkre. Segíts, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben ezen fáradozzunk.

Ámen.

Segíts, hogy minden nyomorúságot szenvedővel együtt érezzünk, hogy keressük és megtaláljuk a módját, hogy segíteni is tudjunk rajtuk.

Ámen.

Kérünk, hogy a népek és országok vezetői megnyissák szívüket előtted. Hogy átvegyék a Te gondolkodásodat, és felelősséggel lássák el feladataikat.

Ámen.

Áldj meg minden nemzetet, a mi édes hazánkat is, hogy annak építésén benned élve munkálkodjunk.

Ámen.

(Elmondta Komesz Mátyás, az Evangéliumi Testvérgyülekezet tagja.)

4.                 Ima a 62. zsoltár néhány versének felhasználásával

„Csak Istennél csendesül el a lelkem, tőle kapok segítséget.

Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,

erős váram. Nem ingadozom sokáig.”

Én önmagamban olyan vagyok,

mint a düledező fal és a bedőlt kerítés.

Félelmek mélységei szédítenek.

Kívül és belül emberi indulatok gyötörnek.

Hamisságot tapasztalok az engem körülvevő világban,

és a saját életemben is.

„Csak Istennél csendesül el a lelkem, tőle kapok reménységet.

Csak ő az én kősziklám és szabadítóm,

erős váram. Nem ingadozom.

Istennél van segítségem és dicsőségem,

erős sziklám és oltalmam az Isten.

Bízzatok benne mindenkor, ti népek,

öntsétek ki előtte szíveteket,

mert Isten a mi oltalmunk.

Csak pára az ember élete, hazug látszat a halandóké.

Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.”

De Te mégsem vetsz meg minket, Urunk,

hanem gyermekeidként szeretsz bennünket.

Köszönjük a kegyelmes szeretetedet!

Kérünk, add, hogy neked odaszánt életünkkel

hálás szívű hitvallóiddá lehessünk

életünk minden napján

a Te dicsőségedre és ember-testvéreink épülésére!

(Felolvasta Kamarás István Hajdú Zoltán Levente, református lelkész megbízásából.)

5,                                                  A főpap áldása

…

Terveztem, hogy mondok valamit amostanra előírt tórai hetiszakaszról, de rá kellett jönnöm, hogy az nyomasztóan hosszú és unalmas. Van benne ugyanakkor egy mondat, ami három részből, tagmondatból áll. Ez a mondat nagyon fontos az egész nyugati világ liturgiájában. Olyan mondat, amely összeköt minket, elsősorban keresztényeket és zsidókat, de szerintem mindenki elmondhatja, még a buddhista barátaink is, mert az istennév, ami benne szerepel – JHVH –valójában nem Isten neve. Túl van az idő dimenzióján. A hagyományos keresztény fordítások ÚR-nak mondják.

Aki így ismeri, kérem, énekelje velem a keresztény verziót, de kiosztom a héber szöveget is. Azt javaslom, éneklés közben mindenki vegyen célba egy jelen lévő, máshitű testvért, és az áldást neki énekelje.

(A szöveg Mózes IV. könyvében található, a 6. rész 24-27. verseiben.)

Áldjon meg téged az ÚR és őrizzen meg téged!

Világosítsa meg orcáját rajtad, és könyörüljön rajtad,

fordítsa az ÚR az ő arcát rád, és adjon neked békességet!

(A bevezető szöveget elmondta és az éneket vezette Polyák Ágoston, az Országos Rabbiképző Egyetem hallgatója.)

6,                                              Szent, szent, szent….

Nemcsak az ú.n. ároni áldás köti össze a keresztény és a zsidó vallást. Millió érintkezési pont van. A katolikus templomokban pl. minden szentmisén elmondják, vagy eléneklik a Sanctust. A szöveg eredetije Jesája próféta könyvében található (őt a katolikusok Izajásnak, a protestánsok Ézsaiásnak ismerik). A könyv hatodik fejezete a próféta látomását írja le, amelyben Isten trónját dicsőítő angyalok veszik körül és így énekelnek:

„Szent, szent, szent a mindenség ura, Istene.

Dicsősége betölti az eget és a földet.

Hozsanna a magasságban!

Áldott, aki jön az Úr nevében.

Hozsanna a magasságban!”

Most egy viszonylag ritkán hallható gregorián szekvenciát fogok elénekelni erre a szövegre – természetesen latinul.

(Tolmácsolta Balogh Judit, a Nap-kör háziasszonya.)

7,                                                Pilinszky János: Mielőtt

                                                           A jövőről nem sokat tudok,

                                               de a végítéletet magam előtt látom.

                                               Az a nap, az az óra

                                               Mezítelenségünk felmagasztalása lesz.

                                                           A sokaságban senki sem keresi egymást.

                                               Az Atya mint egy szálkát

                                               visszaveszi a keresztet,

                                               s az angyalok, a mennyek állatai

                                               fölütik a világ utolsó lapját.

                                                           Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:

                                               Nagyon szeretlek.

                                               S a hirtelen támadt tülekedésben

                                               sírásunk még egyszer felszabadítja a tengert,

                                               mielőtt asztalhoz ülnénk.

(Elmondta Kárpáti Sándor, római katolikus lelkész.)

8,                                              Példázat az irgalmas samaritánusról

(Lk. 10, 25-37)

„És imé egy törvénytudó felkele kísértvén őt, és monda: Mester,mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?

Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?

Az pedig felelvén monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből. És szeresd a te felebarátodat, mint magadat.

Monda pedig annak: Jól felelél. Ezt cselekedd és élsz.

Az pedig igazolni akarván magát monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?

Jézus pedig felelvén monda:Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe esék, akik őt kifosztván és megsebesítvén elmenének, s ott hagyák félholtan.

Történt pedig, hogy ment vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván elkerülé.

Hasonlóképpen egy lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.

Egy samaritánus pedig az úton menvén odaért, ahol az vala; és mikor azt látta, könyörületre indula.

És hozzá járulván bekötözé annak sebeit olajat és bort töltvén azokba, és azt felhelyezvén tulajdon barmára vivé a vendégfogadó házhoz és gondját viselé néki.

Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén adá a gazdának és monda neki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül ráköltesz, mikor visszatérek, megadom neked.

E három közül azért, kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?

Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is eképpen cselekedjél!”

Igen, minden emberben ott van a kérdés: ki a felebarátom. Kit kell szeretnem? Megpróbáljuk lehatárolni a világunkat, és korlátokat állítunk fel. Keressük Istent valamilyen szinten, és valamilyen szinten tettekké is váltjuk a szeretet parancsát, de korlátaink vannak. Jézus, amikor hozzá fordul a kegyes ember, egy samáriait mutat neki. Számunkra a samáriai egy más vallású ember, olyan, aki egy másik csoporthoz tartozik, és akit úgy általában megvetünk. Úgy gondoljuk, hogy a mi nézetünk túlhaladja az övét, hogy nem igaz istent imád, hogy felesleges gyakorlatoknak él stb. Ilyen a samáriai. Jézus, amikor a szeretetről mond példabeszédet ennek az embernek, azt mondja: nézd ezt a samáriait.

Nekünk is vannak samáriai embereink. És most, hogy itt vagyunk, nekem az a legerősebb élményem, hogy egymás számára samáriaiak vagyunk. Idegenek, akik mégis tanulhatunk egymástól, és példák lehetünk egymás számára. A szeretet Jézus gondolkodásában nagyon fontos, de nem valami romantikus fogalom. Mi sokszor azt gondoljuk, hogy a szeretet valami rózsaszínű érzelem, legyünk egyek, szeressük egymást – pedig az sokkal mélyebben van. A sebekben, egy ember egészen nyomorult állapotában. Két ember között a szeretet tettekben valósul meg. Olyan dolgokban valósul meg, amelyeket nehéz szavakban kifejezni. És úgy valósul meg, hogy az ember megdöbben. Ez a szeretet más, mint amihez hozzászoktunk, mi nem vagyunk nyitottak erre a szeretetre. Odáig tudunk elmenni, hogy a szeretetet a mi emberi eszközeinkkel éljük meg, és sokszor kudarcot is vallunk. Sokszor gyűlöletbe fordul a szeretet. A példázat pedig azt üzeni, hogy amikor különbséget teszünk, azért tesszük, hogy az identitásunkat a másikkal szemben legitimáljuk. A másikat lenézzük, a másik gyakorlatát elítéljük, és ennek alapján megemeljük magunkat. Milyen távol van ez a szeretettől! Ez a kegyes zsidó ember ki sem mondja, hogy ’samáriai’. Megvetés van a lelkében. Van benne kegyesség, amivel Jézushoz jön, és ezzel együtt van benne ellenérzés.

Gyakran én is ezt látom magamban. Tudom, hogy szeretettel kell viszonyulnom a muszlimhoz, a buddhistához és minden olyan emberhez, aki nem az én hitvallásomat tartja, de van bennem ellenkezés is sokszor. Ez a példázat rámutat: tedd a szeretetet. Ne magyarázd, hanem éld! Az, hogy itt vagyok, az, hogy a Nap-kör alkalmain részt veszek, számomra ezt jelenti. Mert a Nap utcában együtt beszélgetünk, a szeretetet éljük. Számomra a szeretet forrása Jézus Krisztus, mert ő minden szinten megélte a közösséget velünk, emberekkel. Ettől lehet a mi szeretetünk tettekben megnyilvánuló szeretet. Kívánom, hogy ez a szeretet vezesse mindnyájunk életét.

(A bibliai szöveget felolvasta és az elmélkedést elmondta Gyurkó Donát Sámuel, metodista lelkész.)

9,                                            Néhány üzenet a Koránból

Néhány áját szeretnék nektek az eredeti arab nyelven elrecitálni, az egyes részek után elmondom az adott szöveg magyar fordítását is.

És az Ő jelei közé tartozik az egek és a föld megteremtése,

nyelveitek  és színeitek  különbözősége (Korán, 30:22).

Ó, ti emberek! Mi bizony egy férfiból és egy nőből teremtettünk titeket,

és  népekké és törzsekké tettünk benneteket,

hogy megismerjétek egymást. Bizony, a legnemesebb közöttetek Allah előtt, aki

a legistenfélőbb köztetek (Korán, 49:13).

Nincs kényszer a vallásban! Bizony, a jó út megkülönböztethetővé

vált a rossz úttól (Korán, 2:256).

Allah nem tiltja meg nektek, hogy jóindulattal és méltányosan bánjatok azokkal,

akik a vallás miatt nem harcoltak ellenetek, és nem űztek el benneteket lakhelyetekről.

Allah szereti azokat, akik méltányosan járnak el.

Allah csak azt tiltja meg nektek, hogy azokkal kössetek testvérbarátságot,

akik a vallás miatt harcoltak ellenetek,

elűztek titeket a lakhelyetekről, és segítettek abban,

hogy elűzzenek titeket onnan. Aki testvérbarátságot köt velük, az vétkes (Korán, 60:8-9).

(Recitálta és felolvasta Abdul Fattah Munif, a Magyarországi Muszlimok Egyházának tanítója.)

10,                                     Dávid Ferenc tanítása a vallásszabadságról

1568 január 6-13-a között tartották Tordán azt a híres országgyűlést, ahol elsőként Európában határozatot hoztak a vallásszabadság, a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosításáról. Dávid Ferenc sokat idézett mondatai így hangzanak:

„A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot, mindenki az ő értelme szerint, és a közösség, ha elfogadja, jó, ha pedig nem, senkit se kényszerítsenek arra, amit lelke el nem fogad. Mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a prédikátort ne bántsák, a vallásért senkit se szidalmazzanak – az előbbi szabálynak megfelelően. Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit büntessenek, vagy fenyegessenek: mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.”

…

Dávid Ferenc ezt vallotta:

„Sehol sem tanuljuk Isten igéjéből, hogy az Isten igéjét és a vallást tűzzel-vassal kell terjeszteni.” Krisztus országának népe és áldozata önkéntes, fegyverrel és fenyegetéssel az evangélium elfogadására nem kényszeríthető, hanem szabadon engedelmeskedik. „Nincs nagyobb esztelenség, sőt képtelenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet és a lelket, aki felett hatalommal csak a teremtője bír.” A türelmetlenségtől és ennek következményeitől csak a tolerancia szabadíthatja meg a keresztényeket. Tartsuk tiszteletben egymás hitét, mert mindnyájan Isten teremtményei és egymás testvérei vagyunk.

Dávid Ferenc János Zsigmond fejedelemnek a következőket írja: „… engedtessék meg ellenfeleinknek, hogy szabadon kárhoztassanak bennünket, mert csak így jutunk elébb.”

(Felolvasta Molnár Szilveszter, az Unitárius egyház tagja.)

11,                                                     23. zsoltár

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

Füves legelőkön nyugtat engem,

csendes vizekhez terelget engem.

Lelkemet megvidámítja, és az igazság

ösvényén vezet engem az ő nevéért.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is,

nem félek a gonosztól, mert te velem vagy;

vessződ és botod vígasztalnak engem.

Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt,

megkened fejemet olajjal, csordultig van a poharam.

Bizony, jóságod és kegyelmed, követnek engem

életem minden napján, és a te házadban

lakom örök időkig.

(Héberül énekelte Gara István, izraelita kántor.)

12,                                                   Elmélkedés Isten szeretetéről

…

Ha arra használjuk az életünket, hogy szeretjük Istent és szeretjük egymást, nem okoz problémát, ha az, akit szeretünk, nem a mi közösségünkhöz tartozik…

Mindenki a boldogságot keresi, ez azért van, mert képesek vagyunk boldoggá lenni. Ha pedig úgy érezzük, hogy ez ránk nem igaz, a hiba nem másokban, a másként hívő, gondolkodó emberekben van, hanem bennünk. És abban, hogy nem vagyunk szoros kapcsolatban Istennel…

Amikor megpróbálom a körülöttem élő embereket jelentéktelennek, súlytalannak tekinteni, hamis büszkeségben élek. Hihetem, hogy Isten előtt vagyok, de így a hitem nem működik. Csak akkor működik, ha valóban felemelkedem Istenhez, ez pedig nem történhet meg csak a szeretet által. Ha szeretetet adunk és kapunk. A szeretet Istentől jön, és akik Istenben hisznek, nincs más dolguk, mint az ő szeretetét továbbadni…

Haré Krisna, haré Krisna, Krisna Krisna, haré haré:

haré Ráma, haré Ráma, Ráma Ráma, haré haré.

(Elmondta Horváth Ádám, Krisna-hívő.)

Záróáldás

A mindenható, örökkévaló Isten áldjon meg mindenki, aki itt van, aki együtt imádkozik a szeretet és a testvériség nevében!

És áldja meg azokat a közösségeket, ahonnan érkeztünk!

Áldja meg azt a jó szándékot, amely által létrejött ez a vallások közötti imanap!

Adja meg, hogy még sok ilyen alkalom legyen, és minél nagyobb számban vegyünk rajta részt – jó akarattal, a szeretet, az egyetértés, a békesség nevében!

Ámen.

(Elmondta Szentiványi Ilona, unitárius lelkész.)