Mink Júlia: Ellehetetlenülő egyházak

Az új egyháztörvény csak 2012-ben lép hatályba. Kérdés, hogy milyen helyzetbe kerültek az el nem ismert egyházak és az általuk fenntartott szociális és oktatási intézmények 2011-ben.

A válasz egyszerű: ezek a vallási közösségek bizonytalan, megalázó és lehetetlen körülmények között folytatják a társadalom számára jótékony szociális és oktatási munkájukat. Egyházi jogállásuk 2012. január elsején megszűnik, egyesületté válnak, egyházként történő nyilvántartásba vételi kérelmüket csak az egyházi státuszuk elvesztését és a törvény hatálybalépését követően nyújthatják be. A nyilvántartásba vételi eljárásra, ezen belül az elismerés iránti kérelem benyújtására vonatkozó rendelkezések ugyanis még nem léptek hatályba. Ebből következően, a sajtóban megjelent híresztelésekkel ellentétben, január elsejéig jogszerűen semmilyen elismerés iránti kérelem nem nyújtható be, hiszen a jogszabály végrehajtási rendeletei el sem készültek.

Milyen következményekkel jár ez a kimaradt egyházakra nézve? Először is, ezek a vallási közösségek nem használhatják majd az egyház elnevezést, a közösség számára szolgálatot teljesítő lelkészek pedig nem nevezhetik magukat lelkésznek, ilyen minőségben nem prédikálhatnak. Magánemberként persze tehetik, de a vallási közösségek felépítésének ismeretében be kell látnunk, hogy ez abszurd. Az egyházzá válás és az egyházként működés a vallási közösségek természetes igénye, küldetése, mely sokszor hitvallásukból ered, ezért azt a „világi” hatalomnak nincs joga tőlük megvonni. Nem véletlen, hogy az egyházzá válás tisztességes lehetőségének biztosítását a strasbourgi bíróság esetjoga is megköveteli.

Ami a finanszírozási kérdéseket illeti, az állam számos, nem preferált egyháztól már idén megvonta az általuk fenntartott vagy hozzájuk bármilyen módon kötődő szociális intézmények egyházi kiegészítő normatív támogatását, és az önkormányzatok is egymás után mondják fel ilyen-olyan jogcímekre hivatkozva a velük kötött közszolgáltatási szerződéseket. Az offenzíva már az új egyháztörvény elfogadása előtt megkezdődött, és jelenleg is több szinten zajlik, az oktatási és a szociális intézmények eltérő finanszírozási logikáját követve.

Vegyük például a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) esetét! A MET, alapszabálya értelmében, kizárólag a hátrányos helyzetűek körében teljesít szolgálatot mintegy húsz oktatási és szociális intézmény fenntartójaként. Az egyház által fenntartott, ámde attól függetlenül tevékenykedő Oltalom Karitatív Egyesület (OKE) által működtetett szociális intézményekben naponta ellátott személyek száma 1362 fő, az egyház által fenntartott oktatási intézményekben 2379 gyermek tanul, az egyház és intézményei, valamint az OKE több mint 800 munkavállalót foglalkoztat.

A Magyar Államkincstár 2011. július 1-jével megvonta a MET-től a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatok ellátásához kapcsolódó kiegészítő egyházi normatívát. Az intézkedést törvényi változás indokolta, az új szabályok szerint ugyanis csak azok az egyházi jogállású személyek minősülnek „egyházi fenntartónak”, amelyekkel a kormány szociális és gyermekvédelmi feladatok ellátására megállapodást kötött, márpedig a MET-tel ilyen megállapodás nem köttetett. Ez mindenképpen érdekes pillanat a magyar jogállam történetében, mivel az az abszurd helyzet állt elő, hogy a MET szociális intézményfenntartói szempontból már nem minősült „egyházi fenntartónak”, oktatási intézményfenntartói szempontból viszont igen, függetlenül tényleges egyházi jogi státuszától. Ezzel egy időben a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal felszólította a MET elnökét, Iványi Gábort, hogy jelölje meg, „kinek” kívánja átadni az egyház szociális intézményeit (sic!), amit ő természetesen visszautasított. Ezzel párhuzamosan zajlott, hogy az Oltalom Karitatív Egyesület fővárossal kötött, elsősorban a hajléktalan-ellátáshoz kapcsolódó szociális és egészségügyi intézményeinek fenntartására vonatkozó közszolgáltatási szerződéseit 2011 áprilisában – 8 hónapos felmondási idővel – felmondták.

A helyzet tarthatatlanná vált, az érintett szociális intézményeket a teljes ellehetetlenülés fenyegette anélkül, hogy – a szárnyra kapott hírekkel ellentétben – az ellátottak sorsáról bárki érdemben gondoskodott volna. Két hónapos bizonytalanságot követően 2011 augusztusában kormányhatározat [3] rendelkezett arról, hogy egyes egyházakkal, így például a MET-tel, megállapodás szülessen a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatokhoz kapcsolódó kiegészítő egyházi normatíva biztosításáról a 2011. július 1. és 2011. december 31. közötti időszakra. Ez a normatíva a mai napig nem érkezett meg, mivel az államkincstárnak csak 2011. október elején sikerült felülvizsgálni a támogatást megvonó 2011. júliusi határozatát az augusztus végén kötött megállapodás alapján. Az oktatási intézmények sorsa csak némiképp alakult eltérően: a közoktatás és a felsőoktatás terén egyelőre az látszik biztosnak, hogy a 2011/2012. tanévre megvan a szükséges támogatás.

Nyilvánvalónak tűnik azonban, hogy hosszú távon nem tartható az a gyakorlat, amely szerint oktatási, illetve szociális intézmények működésének biztosítása jó esetben féléves ciklusokban születő, ad hoc döntéseken alapul. Ilyen körülmények között képtelenség felelősen fenntartani ezeket az intézményeket. Azt is látni kell, hogy az új törvény értelmében az egyházi jogállásukat elveszítő vallási közösségek nem lesznek jogosultak az egyházi kiegészítő normatívára, anélkül viszont képtelenek lesznek folytatni tevékenységüket. Az egyházi kiegészítő normatíva a szociális ellátás területén az „alapnormatíva” csaknem megduplázását jelenti. De mielőtt valaki azt gondolná, milyen jól járnak az egyházak, érdemes hozzátenni, hogy ez így is csak épphogy elegendő a feladatellátás biztosítására. Hasonló a helyzet a közoktatási intézmények esetén. Nem véletlen, hogy a feleannyi „alapnormatívából” ezeket az intézményeket fenntartani képtelen önkormányzatok egymás után adják át iskoláikat az egyházaknak.

Az új nyilvántartásba vételi eljárás – többek között – az Országgyűlés kétharmados többségű döntéséhez köti az egyházi jogállás elismerését. Ennek ismeretében erősen kétséges, hogy a most kimaradt egyházak java része valaha is visszaszerezheti-e státuszát, és ha igen, mennyi idő múlva. A cezúra arra mindenképpen elegendő lesz, hogy az egyházak által most fenntartott intézményhálózat szétessen, a legelesettebbek között végzett húsz-harminc éves munka megszakadjon, vagy akár egyszer s mindenkorra véget érjen. Egyelőre nem látható, ki és milyen formában gondoskodna az ellátás, támogatás nélkül maradókról.

http://www.szuveren.hu/tarsadalom/ellehetetlenulo-egyhazak

Hivatkozások:
[1] http://www.szuveren.hu/rovat/tarsadalom

[2] http://www.szuveren.hu/rovat/allampolgar

[3] http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/mk11092.pdf

2011. október 19.

Dr. Vankó Zsuzsanna: Keresztény szellemiségű-e az új vallásügyi törvény?

Magyarország – új alaptörvénye szerint – büszke arra, hogy Szent István „a keresztény Európa részévé” tette, és elismeri „a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”. Ugyancsak olvasható a preambulumként szolgáló Nemzeti Hitvallásban: „a polgárnak és az államnak közös célja… az igazság, [és] a szabadság kiteljesítése”.

Mit lehet mondani az új vallásügyi törvényről e hitvallással szembesítve? A törvényhozók, valamint a közvélemény többsége nem lát itt semmilyen feszültséget vagy ellentétet, mert úgy vélekednek, hogy ha számos, eddig bejegyzett egyház elveszti is az egyházi státuszát, maga a lelkiismereti és vallásszabadság joga nem szenved sérelmet az új törvény nyomán. Ezen kívül – teszik hozzá – legfőbb ideje volt már rendet vágni a szekták dzsungelében, és kiszűrni a biznisz-egyházakat.

Ha csupán a finanszírozásról – a költségvetési támogatásnak és az intézményeknek járó plusz egyházi normatívának vagy akár az adó 1%-os felajánlásának a megvonásáról lenne szó – ez valóban nem sértené még a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot.

Az új vallásügyi törvény azonban messze túlment ezen. A törvény 7. §-ának a 4. bekezdése szerint: „Az egyház elnevezést csak e törvény szerint nyilvántartásba vett szervezet viselheti”. Tehát, 2012. január 1-jétől a 14 elismert, és az állam által automatikusan újraregisztrált egyházon kívül egyetlen keresztény vagy nem keresztény vallási közösség sem nevezheti magát így. Az egyház szó (a görög nyelvű Újszövetségben: ekklészia) azonban alapvető keresztény fogalom, egyaránt jelentheti keresztények helyi csoportját, vagyis egy gyülekezetet, avagy azonos hitvallású gyülekezetek közösségét. A szó jelentése: kihívottak, Isten által elhívottak.

Tehát megtiltani keresztények csoportjainak vagy gyülekezeti szövetségeinek az egyházként való önazonosítást, gyakorlatilag annyi, mint megtiltani nekik azt, hogy keresztényeknek, Krisztus követőinek, általa elhívottaknak vallják magukat.

Nem hárítja el a lelkiismereti és vallásszabadság sérelmét Gonda László református lelkész, teológus, a Külügyminisztérium szakértőjének minapi érvelése tudniillik, hogy „belső szóhasználatukban és liturgiájukban a hivatalos egyházként el nem ismert közösségek is nevezhetik magukat egyháznak”. Csakhogy a keresztényeknek vallásuk alapítója, Jézus Krisztus ezt hagyta meg: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32). A törvény idézett paragrafusa nyilvánvalóan sérti az egyházi státuszból kirekesztetteknek azt a jogát, hogy hitvallásukat nyilvánosan, egyházként képviselhessék.

Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára azzal érvelt, hogy „a legutóbbi magyar népszámlálás során a lakosság magát hívőnek valló részének 98,9%-a az új törvény által is elismert 14 egyházhoz tartozik”. (Megjegyzendő: a népszámláláskor önkéntesen lehetett vallani az egyházi hovatartozásról, tehát a fenti adat nem pontos, és a rá való hivatkozás nem korrekt e körülmény említése nélkül.) A keresztény szellemiség mércéjével szembesítve azonban nem mentség az, hogy a lakosságnak viszonylag kis részéről van szó. Ez olvasható már a mózesi törvényben, amit Jézus is érvényesített: „Ítéljetek igazságosan mindenkit… Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok meg…” – (5Móz 1, 16-17; Mt 5,17).

Jómagam, e cikk írója, például olyan keresztény közösséghez tartozom, amely hitéleti és oktatási tevékenységéhez soha nem fogadott el egy fillért sem az államtól, mégis „kirostáltatott” a bizniszegyházaktól való megszabadulás jogcímén. Igazságos ez?

Ha azzal érvelne valaki ezek után, hogy nincs szükség szektákra a keresztény tradíciót megbízhatóan őrző nagy történelmi egyházak mellett, akkor –anélkül, hogy kritikai vizsgálat alá vetnénk a fenti állítást és annak fogalmait – megint csak ott van a kereszténység alapítójának az egyértelmű állásfoglalása: „János, mondta: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ [téged]mivelünk. Mondta néki Jézus: Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenünk, mellettünk van” (Lk 9,49-50). Ez is Jézus kijelentése: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók… Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” (Jn 10, 16. 27).

Az új vallásügyi törvény tehát, amely a keresztény szellemiséget lenne hivatva képviselni, mintegy a kereszténység Alapítójának és Fejének a hatáskörébe avatkozik bele azzal, hogy eltilt keresztény közösségeket attól, hogy nyilvánosan egyháznak vallva magukat gyakorolhassák hitüket.

És mi a helyzet a nem keresztény vallási közösségekkel? Erre vonatkozóan is található alapelvi eligazítás az Újszövetségben. A szamaritánusok Izrael nézőpontjából pogányok voltak, mindenképpen az ószövetségi egyházon kívüliek, Jézus mégis rendreutasította velük kapcsolatban a látszólag érte buzgólkodó Jakab és János apostolt, akik tüzet kértek volna rájuk az égből: „[Jézus] megfordulván, megdorgálta őket: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa” (Lk 9,55-56). A lelkiismereti szabadság tiszteletben tartására maga a teremtő és megváltó Isten ad példát a bibliai kinyilatkoztatás szerint. Nála nem létezik semmiféle lelkiismereti kényszer, kötelező keresztény ideológia. „Ahol az Úrnak Lelke ott a szabadság” (2Kor 3,17) „Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vízét ingyen” (Jel 22, 17) –olvasható az Újszövetségben.

Végül, teljességgel összeegyeztethetetlen a keresztény szellemiséggel az, hogy parlamenti képviselők döntsenek – politikai alapon – az egyházi státusz megadásáról vagy megszüntetéséről. Ez annyi, mint a világi hatalom hatáskörébe utalni azt, ami az Istenre tartozik. Jézus egyértelműen helytelenítette a két különböző kategória, illetve a hozzájuk tartozó dolgok efféle összekeverését: „Adjátok meg, ami a császáré a császárnak, és ami az Istené az Istennek!” (Lk 20,23-25).

A szerző teológiai főiskolai tanár

http://nol.hu/lap/forum/20110914-keresztenyszellemisegu-e_az_uj_vallasugyi_torveny_

2011. szeptember 14.

Kiegészítés

Kedveseim!
Néhány gondolatot szeretnék fűzni a múlt héten a napkörös listán szétküldött levelemhez. (Emléeztetőül: azt kértem, csütörtökön hányjuk-vessük meg, mit tudunk segíteni egymásnak, hogy senki hátán ne csattanjon túl nagyot az új egyházügyi törvény.)
Aztán teltek a napok, én meg egyre rosszabbul éreztem magam. Elképzeltem, hogy milyen sokan fogtok legyinteni, és azt mondani, hogy "ugyan már...Ki figyel oda ránk."
Ráadásul itt van ez a Dobszay-féle írás. (Köszönöm annak, aki feltette.)Remélem, mindnyájan olvastátok. Kiderül belőle, hogy indul a 2-dik számú mentőcsónak, és még jó néhány egyházi közösségnek lesz benne hely - persze nem lehet tudni, hogy kik lesznek és hányan lesznek a megmentettek, maguk az érintettek sem kaptak róla semmilyen hivatalos infót. Mindenesetre az a véleményem, hogy
1, alakítsunk ki egységes állásfoglalást a kérdésben,és azt képviseljük egyénileg mindenütt, ahol csak erre lehetőség nyílik;
2, segítsünk egymásnak a felmerülő konkrét problémák megoldásában, miközben vigyázunk arra, hogy a saját egyházi közösségünknek nem megyünk az agyára.
Tudom, hogy ez utóbbi nem könnyű. De ha nem ügyelünk rá, biztos, hogy a véleményünkkel együtt bedarál, és egymás ellen fordít minket a gépezet - ha nem ez a politikai kurzus, akkor majd később egy másik.

Néhány további gondolat
A katolikus mise és - ha jól tudom - az evangélikus istentisztelet is lelkiismeretvizsgálattal kezdődik. Ennek fényében "vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket". Milyen bűneink vannak/lehetnek? Széles a választék.
a, Kishitűség - vagyis azt hisszük, hogy a politikai hatalom felettünk áll és függünk tőle, ki kell tehát szolgálnunk és Isten ments vele ujjat húzni;
Kishitűség/2 - én kevés vagyok, a közösségem sem nyom sokat a latban, egyszerűbb, ha nem jártatjuk a szánkat és nem csinálunk semmit;
b,elbizakodottság - vagyis azt hisszük, hogy nekünk jogunk van az egyházi státuszhoz akkor is, ha másoknak nincs;
c, közöny, ill. a szolidaritás hiánya - vagyis nem érdekel, hogy ki mindenkinek lehetne még egyházi státusza - nem emelünk szót az olyan kívülállók érdekében sem, akinek a tevékenységét tiszteljük;
d, harag - nagyon utáljuk azokat, akik a mentőcsónakban ülnek, és azokat is, akik nekik ezt a kiváltságot lehetővé tették.
Talán lehet folytatni is, nekem több nem jut eszembe.
Mindössze az a baj ezekkel a bűnökkel, hogy hiába nevezzük néven és bánjuk meg őket, nem múlnak el. Nagyon mély a gyökerük, az elmúlt évtizedek ültették el magjukat a zsigereinkben, vagy a felmenőinkében, és mi úgy örököltük őket, mint a hajunk színét, vagy a képességeinket. Egyet viszont tehetünk: nem engedjük, hogy uralkodjanak rajtunk. Tudomásul vesszük, hogy vannak, de mi döntjük el, hogy mit mondunk és mit teszünk.
Pál apostol azt írja egyik levelében tanítványának, Timótheusnak: "Nem félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem erőnek, szereetetnek és józanságnak lelkét." Vagyis tudunk bátrak, szolidárisak és okosak is lenni, de ezt sajnos akarni kell. Nincs a génjeinkben.
Ennek fényében kell tehát végiggondolnunk, hogy mit várnak tőlem/tőlünk a kívülállók, és mennyi valósítható meg abból.
Várlak benneteket csütörtökön.
Judit

Dobszay János: A parlament ítélőszéke. Már a közeljövőben újabb nevekkel gyarapodhat az államilag elismert felekezetek listája.

Már a közeljövőben újabb nevekkel gyarapodhat az államilag elismert felekezetek listája, amelynek további bővülési esélyei azonban már jóval korlátozottabbak.

Máris módosítani készül az egyházügyi törvényt a parlament, esélyt adva magának arra is, hogy egyházzá minősítsen „vissza” olyan, nyilvánvalón hitéleti és nem bizniszcélra alakult vallási közösségeket, amelyeket júliusban megfosztottak az őket vitathatatlanul megillető különleges jogi státustól. A HVG értesülései szerint már a következő kormányülésen napirendre kerül a téma, az előkészületeket azonban teljes titoktartás övezi. Még maguk a pozitív döntés esetleges érintettjei sem tudnak semmit. Információnk szerint akár 8–10 névvel is bővülhet a lista, vagyis a nyár elején elismert 14 egyház mellé úgy kerülhetnének be „újabbak”, hogy nekik esetleg nem kellene Canossát járniuk, azaz külön kérvényezniük, hogy korábbi „címüket” visszakaphassák.
Az új egyházügyi törvényjavaslat eredetijét kidolgozó KDNP-s előterjesztés alapján a Magyarországon bejegyzett több mint háromszáz egyházból mindössze 44 maradhatott volna talpon. A Fidesz elnökségének útmutatásai alapján a parlamentben az utolsó pillanatban módosított, 2011. július 12-ére virradó hajnalban elfogadott törvény alapján végül mindössze 14 államilag elismert egyház maradt. Hirtelenjében került a szövegbe az a kitétel is, hogy az egyházi státus odaítéléséről nem a bíróság, hanem a parlament dönt.

Egyházakon kívül tekintélyes jogi szervezetek is kritizálták a rendszerbe a politikai mérlegelés lehetőségét beépítő jogszabályt. Az utóbbi hónapokban komoly diplomáciai nyomás is nehezedett a kormányra, hogy változtasson az új rendelkezéseken, amelyek nyomán több nagy múltú közösség, illetve világvallás magyarországi képviselői – például muszlimok, buddhisták, metodisták, mormonok, anglikánok, jehovisták, adventisták – is a körön kívülre kerültek. Bár a kormányzati illetékesek sietve leszögezték, hogy mindegyiküknek módjában áll jövőre újra regisztráltatnia magát, nemcsak a státus végleges elvesztése, hanem már a jogfolytonosság megszakadása is komoly hátrányt jelent. Az ismételt nyilvántartásba vétel szabályai ugyanis csak januártól lépnek hatályba, így pozitív elbírálás esetén is kieshet néhány hónap: épp az az időszak, amikor az egyházaknak felajánlható 1 százalékokról rendelkezni lehet.

A problémát a kormányzati körökben is érzékelték. Bár az alapelveken a tiltakozások ellenére sem óhajtanak változtatni, a törvény módosítási javaslata, úgy tudni, már el is készült. Ez elsődlegesen a törvény belső ellentmondásait hivatott feloldani. Az eredeti javaslat például a minimum húszéves működés mellett legalább ezer igazolt taghoz kötötte volna az egyházi státust. Az elfogadott törvényben mégsem szerepelt a létszámkritérium, nehogy a kisebb létszámú történelmi egyházak „kiűzessenek a paradicsomból”. A nyilvántartásba vétel feltételei között viszont mégis ott maradt, hogy a kérelemhez csatolni kell a tagok nevét, lakóhelyét és aláírását tartalmazó ívet (ami egyébként többek szerint önmagában is alkotmányellenes).

A kodifikációs remekmű – ahogy Semjén Zsolt KDNP-s miniszterelnök-helyettes a törvényt nevezte – tehát akkor is módosításra szorul, ha a parlament egyelőre nem akarná bővíteni a júliusi listát. De úgy tűnik, most már erre is van hajlandóság. Forrásaink csupán „technikai hibának” nevezték, hogy például az a nyolc egyház, amelyet a közfeladatok ellátásában fontos szerepet játszó szervezetként már az eredeti javaslat is nevesített, nem tarthatta meg egyházi státusát. (Korábban ebben a körben szerepelt a Hit Gyülekezete is, de végül bekerült az „alanyi jogon”, már az első körben elismert egyházak közé.)

A kormány most úgy mentené a helyzetet, hogy igyekszik minden főbb kimaradt vallási irányzatból legalább egy-egy képviselőt külön eljárás nélkül elismertetni a parlamenttel. Ez azonban felveti a problémát, hogyan tesznek majd különbséget az azonos teológiai gyökerű, esetleg csak a keletkezési körülményeik (egyházszakadások, kilépések) miatt eltérő szervezeti formában működő vallási közösségek között, melyek adott esetben csak a hangsúlyokat teszik máshová a tanításukban. Mindenestre biztosnak látszik, hogy még az ősszel „rehabilitálják” a Krisna-tudatúak közösségét és valamelyik muszlim egyházat. A wesleyánus irányzatból többen is visszakerülhetnek, így a Magyarországi Metodista Egyház és az Iványi Gábor lelkész nevével fémjelzett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség is elkerülheti, hogy a regisztrációval „csuklóztassák”. Utóbbi azonban nem kér külön elbánást: a törvénnyel magával van baja, amit az Alkotmánybíróságon támad meg.

Politikai döntésről lévén szó, nehéz megítélni, hogy az eddig hoppon maradottak közül melyeknek van esélyük, hogy a későbbi regisztrációs eljárás után bebocsátást nyerjenek az államilag elismert egyházak elit klubjába. Prognózisunk szerint – amelynek elkészítése során figyelembe vettük az adott vallási közösség közéleti tevékenységének elismertségét, országos lefedettségét, nemzetközi kapcsolatait, a korábbi parlamenti vitában elhangzott neveket, érveket és az illetékes kormányzati vezetők sajtónyilatkozatait – úgy becsülhető, hogy az esetleges második kör után együttesen 24–26 tagúra bővülő egyházi körbe jó esélye van bekerülnie további tizenöt keresztény egyháznak, öt buddhista közösségnek, valamint az úgynevezett progresszív zsidó irányzathoz sorolt két hitközségnek. Szinte borítékolható ugyanakkor, hogy kiszorulnak az egyházak közül a szcientológusok – miattuk került az állami elismerés feltételei közé kizáró okként a „nemzetbiztonsági kockázat”. S noha az egyházaknak szánt adófelajánlások szempontjából az utóbbi években a top 10-ben volt az állatmenhelyet működtető alapítványból egyházzá lényegült NOÉ az Életért Közösség és a szülést népszerűsítő Közösség a születés méltóságáért egyház, nem lesz könnyű vallási létjogosultságukat bizonyítani. Mint ahogy persze a Boszorkányszövetségnek sem.

2011. október 5.

http://m.hvg.hu/hvgfriss/2011.40/201140_masodik_koros_egyhazak_a_parlament_itelosze

Válasz Szeverényinek

Nagytiszteletű Uram, Kedves János!
Köszönöm a levelét és annak közzétételét a blogunkon. Tegnap este a Nap-kör csapatával ugyanerről a kérdésről beszélgettünk. Mi tagadás szomorkodtunk és kicsit még mérgelődtünk is.
Közöttünk ugyanis nemcsak különféle felekezetű keresztények vannak, hanem buddhisták, krisnások, zsidók és muszlimok is. Néhány zsidó közösségen kívül azonban ezek a csoportok mind leszorultak a térképről, és a keresztények közül is többen - pl. a metodisták. Nem értjük, hogy a szelektálás milyen alapon történt, és azt sem, hogy a leszorultaknak miért kell alávetni magukat annak a felettébb ostoba és megalázó processzusnak, amelynek előfeltételei nehezen - gyakorlatilag sehogy sem - teljesíthetők, és amely eredményességéről a végső verdiktet a parlament mondja ki. Bocsánat, de hová tűnt az alapelv, vagyis az állam és az egyház szétválasztásának szándéka?
Ezen túlmenően nagyon aggaszt minket, hogy mi lesz azzal a'vagyon'-nal, ami jelenleg a térképről leszorult, kereztény kisegyházak, zsidó közösségek stb-k tulajdonában van. Az ingatlanok és a vagyontárgyak többsége személyi tulajdonból került egyházi tulajdonba - ajándékozás, ill. öröklés révén - és jobbára karitatív, ill. oktatási célokat szolgál. Szűntessük meg tehát az adott egyházat, minősítsük le egyesületté, einstandoljuk, amije van, és kész? Senki sem tudja, így lesz-e, mert a törvény (olvasható a blogunkon is ) minden törvénytelenségre biztosítja a lehetőséget.
Gondolkodjunk tehát azon, hogy miben segíthetjük egymást. Információcserére és kölcsönös szolidaritásra van szükség elsősorban. Ne nyugodjunk bele egy nyugodt sóhajjal, hogy nekünk jutott hely a túlélők mentőcsónakjában, a többivel meg legyen, ami lesz. Felelősek vagyunk egymásért.
Írjon, akinek ötete van!
Judit

Szeverényi János evangélikus missziói lelkész nyílt levele az új egyházi törvény kapcsán a kívül rekedt kisegyházaknak

Metodista, pünkösdi, szabadkeresztyén, golgotás és más testvéregyházaknak

Kedves Testvéreim,

engem is meglepett és fájdalmasan érintett az új egyházi törvény.

Tudjuk, hogy az elismerést, elfogadást nem a világtól kell várnunk, de ebben az esetben érthetetlen és jogi szempontból is igazolhatatlan jó néhány egyház kimaradása.

Ez akkor is úgy van, ha ősszel megtörténik többek regisztrációja.

Szeretném kifejezni a Testvérek és Egyházaik iránti együttérzésemet, teljes közösségvállalásomat.

Szeretettel,

Szeverényi János

a Magyarországi Evangélikus Egyház missziói lelkésze,

az Evangéliumi Aliansz alelnöke