Interjú Göröcs Dorkával, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatójával

BJ: A Nap-körben az elmúlt évad során arról beszélgettünk, hogy milyen külső támadások, kritikák érik az egyes világvallásokat. A kereszténységről, a judaizmusról, az iszlámról és a Krisna-tudatról is elhangzottak jogos és légbőlkapott vádak egyaránt, de nekem az az érzésem, hogy titeket nem bánt senki. Tévednék?

GD: Egyáltalán nem tévedsz. Mi nem vagyunk térítő vallás, senki elől nem esszük el a kenyeret. Aki kérdez, annak válaszolunk, és kész. A nyugati világban nem vagyunk sokan, bár valószínűleg többen, mint a krisnások.

BJ: Pedig látványos akcióitok sincsenek. A főiskola hallgatói pl. nem osztanak ételt, nem árulnak könyveket, DVD-ket, és úgy öltözködnek, mint bárki más.

GD: Igen, a figyelemfelkeltés nem célja egyik buddhista közösségnek sem. 

BJ: És úgy sacc/kábé hányan vagytok Magyarországon?

GD: Nézd, ez az egész statisztika lényegtelen. Aki elkezd vonzódni a buddhizmushoz, megtalálja a módját, hogy találkozzon egy olyan közösséggel, amely befogadja, és a személyes útján előre segíti.

BJ: És hány közösség van?

GD: Ezt éppen meg lehet tudni, ha nagyon fontos valakinek. Több, mint 30 közösségünk működik, némelyiknek többszáz tagja van. Az egyházakról és az egyházjellegű egyesületekről létezik kimutatás. Csak hát a lényeg szempontjából teljesen mindegy, hogy öt buddhista közösség működik Magyarországon, vagy huszonöt. Mi személyben gondolkodunk, és nem egyházban. A szó európai értelmében nem is vagyunk egyház.

BJ: És mit jelent személyben gondolkodni?

GD: Mindenkinek megvan a saját belső útja, azon kell járnia. A tanítások, a mesterek, a közösség többi tagja ebben tudja támogatni, de az ő útján más nem mehet helyette. A főiskola többek közt azért jó, mert sok lehetőséget kínál fel. Van, aki az ősi tanításokat kutatja, van, aki meditációt, vagy harcművészetet gyakorol, de más lehetőségeket is ki lehet próbálni.

BJ: Mi van akkor, ha valaki rájön, hogy rossz lóra tett? Hogy a választott életforma, a választott közösség, vagy akár az egész buddhizmus nem az ő útja?

GD: Az utat nem az egyén választja meg – az már el van készítve neki. Nem mindenkinek való a buddhizmus. Az egyén dolga, hogy az útját megtalálja. Nyugaton a keleti vallásokkal foglalkozni ma egy kicsit divat is. Aki pedig divatból csinálja, egyszer biztosan szembesülni fog azzal a keserű igazsággal, hogy sok időt pazarolt el. Előfordulhat, hogy elmúlik az élete, és kezdheti az egészet elölről.

BJ: Szóval attól vagytok ilyen szelídek és türelmesek, mert a hitetek szerint van időnk. Nem néhány évtizedben gondolkodtok, mint mi, hanem sok-sok életben.

GD: Ebben a kérdésben a hindu és a buddhista iskolák egyetértenek. 

BJ: Nekem kritikai megjegyzésem – ismeretek hiányában – nincsen. Meg kell jegyeznem azonban, hogy akárhányszor nekiveselkedtem megérteni egy-egy buddhista bölcs tanítását, mindig nagyot koppantam. Még olyan előadássorozat is volt a tanulmányozott anyagban, amelyet amerikaiak számára tartott egy Indiában élő tibeti láma. Biztosan azért vagyok ennyire reménytelen eset, mert más a kulturális hátterem, mert másképpen kanyarognak az agytekervényeim. Hogyan lehet mégis, hogy olyan sok, hozzám hasonló hátterű nyugati ember érteni látszik, amit ezek a mesterek tanítanak?

GD: A többség nem érti, csak igyekszik megérteni. Te vagy túl gyorsan adtad fel, vagy más a személyes utad. 

BJ: Nekem az életformátok is túl szigorú. Kötelező vegetáriusnak lenni?

GD: Egyáltalán nem. Az én 13-éves lányom állatgondozónak készül. Tud csirkét nevelni, ha kell, le is vágja, meg is főzi. A mi családunk mindenevő. Nyáron kevesebb húst eszünk - én ilyenkor egyáltalán nem eszem ilyesmit -, télen többet. Az indiai éghajlat lehetővé teszi a csak növényi alapú étkezést, hiszen elegendő zöldség, gyümölcs, gabona van egész évben. Képzeld el a tibeti fennsíkokat, folyóvölgyeket, ahol a hosszú és hideg tél, a szárazság nem teszi ezt lehetővé. Őszentsége a Dalai Láma egyik budapesti előadásában azt mondta erről a kérdésről, hogy azokon a területeken, ahol a hőmérséklet tartósan 10 fok alá süllyed, kénytelenek állati eredetű táplálékot is enni az emberek. Az alapelv a „nem ártás” elve, eszerint amire szükséged van, azt megeheted, de csak annyit, amennyire valóban szükséged van. Az étellel kapcsolatban egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni: nem veheted el más ember ételét – még a maradékot sem. Nem tudhatod ugyanis, hogy az illetőnek később szüksége lesz-e rá. Egyszer egy vándor koldus csak azért fogadott el fél tányér babot egy hasonlóan koldusszegény remetétől, mert az éhhalál szélén állt. Csak ilyen esetekben szabad kivételt tenni. A kolduló szerzetesek nem mások elől eszik el az ételt, a felajánlásokat direkt nekik szánják. Ez nagy különbség.

BJ: Eszembe jutott egy mester, akinek a szavait, a gondolatait értem. Ő a Dalai Láma. Szerinted vissza fog menni Tibetbe?

GD: Tibetben már csak néhány kolostor van, azokban is több a turista, mint a láma. Őszentsége maga mondta, hogy még sok elvégeznivalója van a világban, de Tibeten segíteni nem tud. Akkor fog meghalni, amikor akar, és több inkarnációja csak akkor lesz, ha Tibetnek szüksége lesz rá. Vagyis egy egészen új helyzet áll majd elő… A Tanítás Nyugatra került, mert a Kína fennhatósága alatt álló Tibetben nem volt tovább őrizhető. Most már a mi feladatunk is őrizni és tanítani a Buddha Tanításait.