BJ: A Nap-körben az elmúlt évad
során arról beszélgettünk, hogy milyen külső támadások, kritikák érik az egyes
világvallásokat. A kereszténységről, a judaizmusról, az iszlámról és a
Krisna-tudatról is elhangzottak jogos és légbőlkapott vádak egyaránt, de nekem
az az érzésem, hogy titeket nem bánt senki. Tévednék?
GD: Egyáltalán nem tévedsz. Mi
nem vagyunk térítő vallás, senki elől nem esszük el a kenyeret. Aki kérdez,
annak válaszolunk, és kész. A nyugati világban nem vagyunk sokan, bár
valószínűleg többen, mint a krisnások.
BJ: Pedig látványos akcióitok
sincsenek. A főiskola hallgatói pl. nem osztanak ételt, nem árulnak könyveket,
DVD-ket, és úgy öltözködnek, mint bárki más.
GD: Igen, a figyelemfelkeltés nem
célja egyik buddhista közösségnek sem.
BJ: És úgy sacc/kábé hányan
vagytok Magyarországon?
GD: Nézd, ez az egész statisztika
lényegtelen. Aki elkezd vonzódni a buddhizmushoz, megtalálja a módját, hogy
találkozzon egy olyan közösséggel, amely befogadja, és a személyes útján előre
segíti.
BJ: És hány közösség van?
GD: Ezt éppen meg lehet tudni, ha
nagyon fontos valakinek. Több, mint 30 közösségünk működik, némelyiknek
többszáz tagja van. Az egyházakról és az egyházjellegű egyesületekről létezik
kimutatás. Csak hát a lényeg szempontjából teljesen mindegy, hogy öt buddhista
közösség működik Magyarországon, vagy huszonöt. Mi személyben gondolkodunk, és
nem egyházban. A szó európai értelmében nem is vagyunk egyház.
BJ: És mit jelent személyben
gondolkodni?
GD: Mindenkinek megvan a saját
belső útja, azon kell járnia. A tanítások, a mesterek, a közösség többi tagja
ebben tudja támogatni, de az ő útján más nem mehet helyette. A főiskola többek
közt azért jó, mert sok lehetőséget kínál fel. Van, aki az ősi tanításokat
kutatja, van, aki meditációt, vagy harcművészetet gyakorol, de más
lehetőségeket is ki lehet próbálni.
BJ: Mi van akkor, ha valaki
rájön, hogy rossz lóra tett? Hogy a választott életforma,
a választott közösség, vagy akár az egész buddhizmus nem az ő útja?
GD: Az utat nem az egyén
választja meg – az már el van készítve neki. Nem mindenkinek való a buddhizmus.
Az egyén dolga, hogy az útját megtalálja. Nyugaton a keleti vallásokkal
foglalkozni ma egy kicsit divat is. Aki pedig divatból csinálja, egyszer
biztosan szembesülni fog azzal a keserű igazsággal, hogy sok időt pazarolt el.
Előfordulhat, hogy elmúlik az élete, és kezdheti az egészet elölről.
BJ: Szóval attól vagytok ilyen
szelídek és türelmesek, mert a hitetek szerint van időnk. Nem néhány évtizedben
gondolkodtok, mint mi, hanem sok-sok életben.
GD: Ebben a kérdésben a hindu és
a buddhista iskolák egyetértenek.
BJ: Nekem kritikai megjegyzésem –
ismeretek hiányában – nincsen. Meg kell jegyeznem azonban, hogy akárhányszor
nekiveselkedtem megérteni egy-egy buddhista bölcs tanítását, mindig nagyot
koppantam. Még olyan előadássorozat is volt a tanulmányozott anyagban, amelyet
amerikaiak számára tartott egy Indiában élő tibeti láma. Biztosan azért vagyok
ennyire reménytelen eset, mert más a kulturális hátterem, mert másképpen
kanyarognak az agytekervényeim. Hogyan lehet mégis, hogy olyan sok, hozzám
hasonló hátterű nyugati ember érteni látszik, amit ezek a mesterek tanítanak?
GD: A többség nem érti, csak
igyekszik megérteni. Te vagy túl gyorsan adtad fel, vagy más a személyes utad.
BJ: Nekem az életformátok is túl
szigorú. Kötelező vegetáriusnak lenni?
GD: Egyáltalán nem. Az én 13-éves
lányom állatgondozónak készül. Tud csirkét nevelni, ha kell, le is vágja, meg
is főzi. A mi családunk mindenevő. Nyáron kevesebb húst eszünk - én ilyenkor
egyáltalán nem eszem ilyesmit -, télen többet. Az indiai éghajlat lehetővé teszi
a csak növényi alapú étkezést, hiszen elegendő zöldség, gyümölcs, gabona van
egész évben. Képzeld el a tibeti fennsíkokat, folyóvölgyeket, ahol a hosszú és
hideg tél, a szárazság nem teszi ezt lehetővé. Őszentsége a Dalai Láma egyik
budapesti előadásában azt mondta erről a kérdésről, hogy azokon a területeken,
ahol a hőmérséklet tartósan 10 fok alá süllyed, kénytelenek állati eredetű
táplálékot is enni az emberek. Az alapelv a „nem ártás” elve, eszerint amire
szükséged van, azt megeheted, de csak annyit, amennyire valóban szükséged van. Az
étellel kapcsolatban egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni: nem veheted el
más ember ételét – még a maradékot sem. Nem tudhatod ugyanis, hogy az illetőnek
később szüksége lesz-e rá. Egyszer egy vándor koldus csak azért fogadott el fél
tányér babot egy hasonlóan koldusszegény remetétől, mert az éhhalál szélén
állt. Csak ilyen esetekben szabad kivételt tenni. A kolduló szerzetesek nem
mások elől eszik el az ételt, a felajánlásokat direkt nekik szánják. Ez nagy
különbség.
BJ: Eszembe jutott egy mester,
akinek a szavait, a gondolatait értem. Ő a Dalai Láma. Szerinted vissza fog
menni Tibetbe?
GD: Tibetben már csak néhány
kolostor van, azokban is több a turista, mint a láma. Őszentsége maga mondta,
hogy még sok elvégeznivalója van a világban, de Tibeten segíteni nem tud. Akkor
fog meghalni, amikor akar, és több inkarnációja csak akkor lesz, ha Tibetnek
szüksége lesz rá. Vagyis egy egészen új helyzet áll majd elő… A Tanítás
Nyugatra került, mert a Kína fennhatósága alatt álló Tibetben nem volt tovább
őrizhető. Most már a mi feladatunk is őrizni és tanítani a Buddha Tanításait.
