Ateizmus, agnoszticizmus, szkepticizmus…

Ebben az akadémiai évben róluk, a kételkedőkről fogunk beszélgetni a Nap-körben - és természetesen velük is, nem elméletben, róluk a hátuk mögött. A téma nagyon izgalmas, mert benne több a kérdés, mint a válasz, ami önálló gondolkodásra, problémafelvetésre, vitára késztet. Ezért kérlek benneteket, szóljatok minél többen hozzá a blogon és a facebookon olvasható véleményekhez. Elsőként íme az enyém: 1, Szerintem az ateizmusnak nincsen definíciója, mint ahogy a vallásnak sincs. A vallás valami, az ateizmus pedig ennek a megkérdőjelezése. Úgy is mondhatnám, hogy a kettes számrendszerben a vallás = 1, az ateizmus = 0, - ami persze nem jelent értékítéletet. Az ún. örök emberi kérdésekre, mint pl. hogy hogyan keletkezett az anyagi világ, mitől működnek benne a törvények, mi az emberi élet célja, és mi lesz velünk a halál után, évezredekig a vallás adta meg a kötelezően elfogadandó választ. Aztán jött a francia felvilágosodás, és egy sereg okos ember azt írta/mondta, hogy ezek a válaszok tekintély-alapon fogalmazódtak meg, és egyáltalán nem biztos, hogy igazak. Alternatívát nem adtak, pontosabban az alternatívájuk az volt, hogy az anyag örök, a világegyetem véletlenszerűen lett olyan, amilyen, halálunk után pedig nem fog velünk történni semmi. Egyszerűen csak elalszunk örökre, és kész. 2, Ilyen keményen persze nem sokan fogalmaztak, és nem teszik ezt követőik sem. A mai agnosztikusok közül sokan nem is tartják magukat ateistáknak, hiszik, hogy a világegyetem egy ’intelligent design’, amihez mindenképpen szükségeltetik egy ’intelligent designer’, csak éppen senki nem veszi a bátorságot, hogy arcot, személyiséget rajzoljon neki. 3, A szkeptikusok ismét egy külön entitás. Ők közömbösek. A fentebb olvasható, felvetett kérdések nem érdeklik őket. Spekulációkkal nem foglalkoznak, nekik egyedül az a fontos, hogy mi látható, kézzel fogható, ill. a tényekből kikövetkeztethető. 4, A különféle babonák követőit és gyakorlóit nem tekintem ateistáknak. Ők keresők és kérdezők, függetlenül attól, hogy jelenleg egy használhatatlan választ tartanak jónak. 5, Az ateizmus marxista formája, a „dialektikus és történelmi materializmus” a rendszerváltás előtt sok fiatal egyetemi éveit keserítette meg. Kötelező világnézet volt a szocialista tábor országaiban, és mint ilyen, teljesen kontraproduktív módon működött. Magam is a 70es évek elején jártam egyetemre, és a társaim közül magánemberként azok sem hittek benne, akik agnosztikusok, vagy szkeptikusok voltak. Nem véletlen, hogy ma már csak az idősebb generáció emlékszik rá. 6, A különféle szkeptikusok, agnosztikusok és útkeresők magas százaléka tapasztalatom szerint azért esett ki az X, Y, vagy Z vallás nagy szatyrából (vagy egy szabadegyház sokkal kisebb szatyrából), mert csalódott. Csalódott Istenben egy, a számára nagyon fontos, meg-nem-hallgatott imádság miatt, vagy mert megbotránkoztatta egy méltatlanul viselkedő/beszélő egyházi személy. Zsidók tömegei meg azért tagadták meg Mózes Istenét a Holokauszt alatt és után, mert meggyőződésükké vált, hogy ha lenne Isten, ezt nem engedte volna meg. 7, A számomra legtiszteletreméltóbb kételkedőt Ignaz Lepp A modern ateizmus pszichoanalízise című könyvében morálateistának nevezi. A morálateista nem beleszületik, vagy belesodródik a tagadásba, ő tudatosan vállalja magas erkölcsi kihívások teljesítését, mert semmiféle túlvilági jutalomra nem számít. Önmagáért teszi a jót: ha tehetős, adakozik, ha kevésbé, jótékony szervezeteknek ajánlja fel idejét és erejét, vagy egyszerűen csak nem fogad el paraszolvenciát szegény emberektől, amennyiben orvos. Itt lehetne a példákat hosszan sorolni, de gondolom, nem szükséges. A morálateistákat szívesen látják a kiüresedő skandináv templomok drogosmentő, bevándorló-segítő gyülekezeti aktivistái, a környezetvédők és más civil szervezetek is, mert gyakran sokkal megbízhatóbbak, mint a magukat hívőnek tartók. Rahner az ilyen embereket anonim keresztényeknek nevezi. Nem biztos, hogy ez a kifejezés szerencsés, hiszen maguk a morálateisták is tiltakoznak ellene: őket ne söpörje be senki egy olyan kalap alá, ahová önerőből nem kívánkoznak. Tekintsük egymást egyszerűen testvérnek, ezzel elkerülhetünk egy csomó fölösleges vitát.

TERÉZVÁROSI VALLÁSKÖZI KONFERENCIA – VALLÁS ÉS SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG

A konferencia védnöke: BEER MIKLÓS váci püspök

2013. november 18. hétfő 15.00-19.00

A Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Templom plébániai hittantermében

Budapest VI. ker., a Nagymező u. és a Király u. sarkán (bejárat a sekrestyével szemben)

Megnyitó:

BEER MIKLÓS váci püspök

HORVÁTH ZOLTÁN ISTVÁN esperes plébános

Előadások:

HÁBERMAN ZOLTÁN adjunktus, Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem

A cedáká, mint társadalometika

TÖRÖK CSABA docens, Esztergomi Hittudományi Főiskola

Szeretet az igazságban - a katolikus társadalmi tanítás alapjai -

ABDUL FATTAH MUNIF hittanár, Magyarországi Muszlimok Egyháza

Igaznak lenni és adakozni az iszlám tanítása szerint

SZILAJ PÉTERNÉ vaisnava lelkész, az Ételt az Életért munkatársa

Az ételosztás teológiája és gyakorlata

SZÉCSI JÓZSEF vallásfilozófus, egyetemi docens

Koldusok az Újszövetség és a Septuaginta irataiban

További rendezvények a Keresztény - Zsidó Társaság szervezésében:

http://magyarpaxromana.hu/hirek/2013/kzst-2013nov.pdf

Az antiszemitizmus, mint teológiai és társadalmi probléma

Konferencia a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében

Budapest, 2013. november 18. hétfő (9.30- 7.30)

Helyszín: Evangélikus Hittudományi Egyetem

Védnök: Dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök, a Keresztény-Zsidó Társaság ügyvezető elnöke

9.30 érkezés, regisztráció

9.50 Köszöntés: Fabiny Tamás püspök; Rolf Gunnar Heitmann, a norvégi Izrael misszió főtitkára

Első szekció: 10.00-11.30. Elnök: Fabiny Tamás

10.00-10.30 Az antiszemitizmus zsidó szemmel - Köves Slomó ortodox rabbi, az Egységes Magyarországi

Izraelita Hitközség (EMIH) vezetője

10.30-11.00 Antiszemitizmus teológiai megközelítésben - Rolf Gunnar Heitmann

11.00-11.15 Hozzászólások

11.15-11.30 Kávészünet

Második szekció: 11.30-13.00 Elnök: Fabiny Tibor egyetemi tanár, a KRE Anglisztika Intézetének és Hermeneutikai Kutatóközpontjának vezetője

11.30-12.00 Az antiszemitizmus és keresztény felelősség – biblikus megközelítés - Tatai István református lelkész

12.00-12.30 Antiszemitizmus Arany szájú Szent Jánosnál - Vattamány Gyula teológus-vallástörténész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára

12.30-13.00 Hozzászólások

13.00-14.00 ebéd

Harmadik szekció: 14.00-15.30 Elnök: Endreffy Géza evangélikus lelkész

14.00-14.30 Antiszemitizmus Luthernél - Csepregi Zoltán egyháztörténész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára

14.30-15.00 Antiszemitizmus a mai magyar társadalomban - Donáth László evangélikus lelkész

15.00-15.30 Hozzászólások

15.30-16.00 Kávészünet

16.00-17.30 Kerekasztal: antiszemitizmus és kiengesztelődés

Moderátor: Fabiny Tibor

Résztvevők: Jutta Hausmann (Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetség Tanszékének vezetője), Avi Snyder (a „Zsidók Jézusért” európai és magyarországi vezetője), Simonyi Andrea (Segítség Az Élethez Alapítvány titkára), Mátis Lilla (filmrendező), Rolf Gunnar Heitmann

17.30 Zárszó: Rolf Gunnar Heitmann, Endreffy Géza

18.30 Emléktábla avatás - Gyarmat utca 14.

A konferencia ingyenes, de előzetes regisztráció - az ebéd miatt is (kóser, vegetáriánus, stb.) - szükséges.

Jelentkezési határidő 2013. november 12. Jelentkezés: Endreffy Géza +36-20-9289955; effyga@hotmail.com

http://magyarpaxromana.hu/hirek/2013/konf-antiszem.pdf

Nincs vallásra szükséged, hogy erkölcsöd legyen

Nincs vallásra szükséged, hogy erkölcsöd legyen. Ha nem tudod meghatározni a különbséget a helyes és a helytelen dolgok között, akkor nem a vallásod hiányzik, hanem az empátiád... Du brauchst keine Religion, um eine Moral zu haben. Wenn du Gut und Böse nicht auseinander halten kannst, fehlt dir die Empathie, nicht die Religion...

Interjú Göröcs Dorkával, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatójával

BJ: A Nap-körben az elmúlt évad során arról beszélgettünk, hogy milyen külső támadások, kritikák érik az egyes világvallásokat. A kereszténységről, a judaizmusról, az iszlámról és a Krisna-tudatról is elhangzottak jogos és légbőlkapott vádak egyaránt, de nekem az az érzésem, hogy titeket nem bánt senki. Tévednék?

GD: Egyáltalán nem tévedsz. Mi nem vagyunk térítő vallás, senki elől nem esszük el a kenyeret. Aki kérdez, annak válaszolunk, és kész. A nyugati világban nem vagyunk sokan, bár valószínűleg többen, mint a krisnások.

BJ: Pedig látványos akcióitok sincsenek. A főiskola hallgatói pl. nem osztanak ételt, nem árulnak könyveket, DVD-ket, és úgy öltözködnek, mint bárki más.

GD: Igen, a figyelemfelkeltés nem célja egyik buddhista közösségnek sem. 

BJ: És úgy sacc/kábé hányan vagytok Magyarországon?

GD: Nézd, ez az egész statisztika lényegtelen. Aki elkezd vonzódni a buddhizmushoz, megtalálja a módját, hogy találkozzon egy olyan közösséggel, amely befogadja, és a személyes útján előre segíti.

BJ: És hány közösség van?

GD: Ezt éppen meg lehet tudni, ha nagyon fontos valakinek. Több, mint 30 közösségünk működik, némelyiknek többszáz tagja van. Az egyházakról és az egyházjellegű egyesületekről létezik kimutatás. Csak hát a lényeg szempontjából teljesen mindegy, hogy öt buddhista közösség működik Magyarországon, vagy huszonöt. Mi személyben gondolkodunk, és nem egyházban. A szó európai értelmében nem is vagyunk egyház.

BJ: És mit jelent személyben gondolkodni?

GD: Mindenkinek megvan a saját belső útja, azon kell járnia. A tanítások, a mesterek, a közösség többi tagja ebben tudja támogatni, de az ő útján más nem mehet helyette. A főiskola többek közt azért jó, mert sok lehetőséget kínál fel. Van, aki az ősi tanításokat kutatja, van, aki meditációt, vagy harcművészetet gyakorol, de más lehetőségeket is ki lehet próbálni.

BJ: Mi van akkor, ha valaki rájön, hogy rossz lóra tett? Hogy a választott életforma, a választott közösség, vagy akár az egész buddhizmus nem az ő útja?

GD: Az utat nem az egyén választja meg – az már el van készítve neki. Nem mindenkinek való a buddhizmus. Az egyén dolga, hogy az útját megtalálja. Nyugaton a keleti vallásokkal foglalkozni ma egy kicsit divat is. Aki pedig divatból csinálja, egyszer biztosan szembesülni fog azzal a keserű igazsággal, hogy sok időt pazarolt el. Előfordulhat, hogy elmúlik az élete, és kezdheti az egészet elölről.

BJ: Szóval attól vagytok ilyen szelídek és türelmesek, mert a hitetek szerint van időnk. Nem néhány évtizedben gondolkodtok, mint mi, hanem sok-sok életben.

GD: Ebben a kérdésben a hindu és a buddhista iskolák egyetértenek. 

BJ: Nekem kritikai megjegyzésem – ismeretek hiányában – nincsen. Meg kell jegyeznem azonban, hogy akárhányszor nekiveselkedtem megérteni egy-egy buddhista bölcs tanítását, mindig nagyot koppantam. Még olyan előadássorozat is volt a tanulmányozott anyagban, amelyet amerikaiak számára tartott egy Indiában élő tibeti láma. Biztosan azért vagyok ennyire reménytelen eset, mert más a kulturális hátterem, mert másképpen kanyarognak az agytekervényeim. Hogyan lehet mégis, hogy olyan sok, hozzám hasonló hátterű nyugati ember érteni látszik, amit ezek a mesterek tanítanak?

GD: A többség nem érti, csak igyekszik megérteni. Te vagy túl gyorsan adtad fel, vagy más a személyes utad. 

BJ: Nekem az életformátok is túl szigorú. Kötelező vegetáriusnak lenni?

GD: Egyáltalán nem. Az én 13-éves lányom állatgondozónak készül. Tud csirkét nevelni, ha kell, le is vágja, meg is főzi. A mi családunk mindenevő. Nyáron kevesebb húst eszünk - én ilyenkor egyáltalán nem eszem ilyesmit -, télen többet. Az indiai éghajlat lehetővé teszi a csak növényi alapú étkezést, hiszen elegendő zöldség, gyümölcs, gabona van egész évben. Képzeld el a tibeti fennsíkokat, folyóvölgyeket, ahol a hosszú és hideg tél, a szárazság nem teszi ezt lehetővé. Őszentsége a Dalai Láma egyik budapesti előadásában azt mondta erről a kérdésről, hogy azokon a területeken, ahol a hőmérséklet tartósan 10 fok alá süllyed, kénytelenek állati eredetű táplálékot is enni az emberek. Az alapelv a „nem ártás” elve, eszerint amire szükséged van, azt megeheted, de csak annyit, amennyire valóban szükséged van. Az étellel kapcsolatban egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni: nem veheted el más ember ételét – még a maradékot sem. Nem tudhatod ugyanis, hogy az illetőnek később szüksége lesz-e rá. Egyszer egy vándor koldus csak azért fogadott el fél tányér babot egy hasonlóan koldusszegény remetétől, mert az éhhalál szélén állt. Csak ilyen esetekben szabad kivételt tenni. A kolduló szerzetesek nem mások elől eszik el az ételt, a felajánlásokat direkt nekik szánják. Ez nagy különbség.

BJ: Eszembe jutott egy mester, akinek a szavait, a gondolatait értem. Ő a Dalai Láma. Szerinted vissza fog menni Tibetbe?

GD: Tibetben már csak néhány kolostor van, azokban is több a turista, mint a láma. Őszentsége maga mondta, hogy még sok elvégeznivalója van a világban, de Tibeten segíteni nem tud. Akkor fog meghalni, amikor akar, és több inkarnációja csak akkor lesz, ha Tibetnek szüksége lesz rá. Vagyis egy egészen új helyzet áll majd elő… A Tanítás Nyugatra került, mert a Kína fennhatósága alatt álló Tibetben nem volt tovább őrizhető. Most már a mi feladatunk is őrizni és tanítani a Buddha Tanításait.

MEGHÍVÓ
Tavaly június 2-án Békásmegyeren azt ígértük, idén is rendezünk vallásközi ünnepet. Istennek hála, sikerül tartani a szavunkat.
Találkozunk június 9-én, vasárnap du. 3-kor, a 8. kerületi Horánszky u. 18 alatt található Szent Ignác Szakkollégium Párbeszéd termében, az épület 4. emeletén.
Balogh Judit és Kamarás István

Andy Puddicombe: Csak 10 tudatos perc az egész!

Mikor fordult elő utoljára, hogy 10 teljes percen át a világon semmit sem csinált? Nem SMS-ezett, nem beszélgetett, sőt, még csak nem is gondolkodott. Andy Puddicombe, a tudatosság szakértője, a semmittevés átformáló erejéről beszél: Frissítse fel elméjét napi 10 percre pusztán a tudatosság erejével, megtapasztalva a jelen pillanatát. (Nincs szükség füstölőpálcikákra, és furcsa testhelyzetben sem kell üldögélni.)

Kattints az alábbi linkre!


http://www.ted.com/talks/lang/hu/andy_puddicombe_all_it_takes_is_10_mindful_minutes.html